Szerző: Darc1n | 2008. szeptember 20., szombat @ 20:38
Diablo: Fagyhalál
DeadBard tollából
- 1. fejezet: Vihar előtti csend - 

Remeg a föld. A friss hó szinte csontként roppan a bundás mamutméretűnek mondható lábak alatt, melyen nem lelni mást, mint az égből hatalmas mennyiségből alázúduló hamvas fehér pelyhek maradványait, melyek minden egyes lépésnél leporlanak, de ugyanakkor vissza is kerülnek hordozójukra, hála az orkánként süvítő erős légáramlatnak. Tovább halad. Nem érez mást, csak az arcának mély ráncaiba hasító szél és jégdara éles kombinációját, testét átjárja a csontig ható fagy dermesztő ereje. Menetelés közben egy undorító szagra lesz figyelmes, amit a vihar juttatott el szaglójárataiba. Hirtelen megállt, majd kémlelni kezdte a hatalmas fehérséget, ami bármerre is nézett, minden irányból körülölelte őt. Egyszer csak egy hatalmas füstként terjedő fekete csíkot fedezett fel, mely arra engedett következtetni, valószínűleg az imént orrát facsaró borzalmas bűz is onnan származhat. Égett hús szaga volt ez, de nem állaté vagy bármi másé. Ezt a szagot sajnos túl jól ismerte az évek alatt szerzett tapasztalatok alapján. Égett embernek, s démonnak förtelmes illata keveredett az ott amúgy sem frissnek nevezhető hűvösen izzó levegőben. Valószínűleg nemrég maradhatott abba egy hatalmas mészárlás, ami az imént elméjében felvázolt kép megalkotására ihlette. Szitkozódni kezdett:
-A fény sorvassza el átkozott testeteket ti rohadt ocsmány dögök.
A rövidke mérgelődést követően úti célul az egyébként csontfehér tájat csúfító fekete foltot jelölte meg, minek látványa, s gyomorforgató bűze egyaránt sebesen terjedt a levegőben.

Nekiiramodván tempója meghaladta az eddigi kétszeresét, s közben csak ez járt a fejében: “Ha végig így haladtam volna, akkor talán most élő testvéreim között lehetnék, s egy újabb diadalittas napot zárhattam volna felbecsülhetetlen értékű társaságukban, de nem így történt. Elég az önmarcangolásból – szólította fel egy hang ködös elméjében bolyongva – ha önmagad felemésztésébe kezdesz, csak a gyengeség jelét mutatnád, s tudom, amint megérzik ezt rajtad, neked rögtön véged.” Kis idő múltán a vaskos “monstrum” megérkezett a vérontás helyszínére, ahol nem látott mást csak egymás hegyén-hátán heverő holt tetemeket mind az ő, mind a démonok oldaláról. A hely különös afféle misztikus aurával bírt, ugyanis míg nemrég még hatalmas viharként zúdult nyakába a hó, addig most szinte szélcsend van. Egyedül az a lágy szellő hasít bele keseredettségtől ráncba fonnyadt arcának gödreibe, melyet már egyébként is jól ismert. Olyan volt, mintha egy könnyed hajlékony jégtakaró simulna arcához. Szétnézett, s többnyire csak elesett bajtársait látta, kiket annak idején háta mögött hagyott egy szebb jövő reményében. Látott olyan embereket kiknek arca a felismerhetetlenségig volt rágva, tépve, szakítva, megcsonkított tetemek hevertek egymáson, vérbe fagyva akár egy emberi húsból és csontokból épített erődítmény apró pici démonok számára. Mikor jobban szemügyre vette a holttesteket és egy furcsa dolgot vélt  rajtuk felfedezni: A sebeknél közvetlen égési sérülések vannak, mintha csak egy forró fémcsövet döftek volna át áldozatuk véletlenszerűen meghatározott testtájékán. Nem sokkal a bizarr építmény megszemlélése után, mocorgásra lett figyelmes, látta az egyik hulla tőle nem messze még mozog, talán egy túlélő? Odasietett hozzá, s bár a test enyhe mozgolódást tanúsított, gazdája ettől független levegőt többé már nem vett. Hirtelen az olvadó fém csöpögésére lett figyelmes amint épp az alatta terjeszkedő havat olvasztja párává néhány röpke pillanat alatt. Épp időben hátrált, ugyanis ha reflexei cserbenhagyták volna, akkor most éppen egy a földből lávasugárként kirobbanó nyílegyenes csápon csünghetett volna, valószínűleg holtan. Viszont épp hogy elhátrált, körültekintve legalább 3-4 tüskékkel tarkított lényt látott, kiktől a támadás származhatott és körülöttük pár kisebb említésre sem méltó elbukott démonhoz hasonló alvadt vérrel tarkított csonka félig elrothadt “élő” tetemet látott a förtelmek körül. Ekkor hirtelen minden elsötétült körülötte csak a halott bomlásnak indult honfitársait látta maga előtt, a véres küzdelem zajló részleteit, és a szinte még gyerekeknek nevezhető ifjak karóba húzott testének meggyalázását. Látja, ahogy a tetemekből déltájt szivárgó vér a vaskos felöklelő famotívumra alvad. Látja,  ahogy egy-egy testvérének élve tépik ki beleit, melyet tésztaként fogyasztva finoman elrágcsálnak Ezek után nem volt visszaút, nem volt semmi már, ami visszafogottságra ösztönözhette volna. Hatalmas üvöltést hallatott, maga felől szinte izzott a levegő fagyos ajkai körül, hangjában nem lelhettek mást ellenfelei csak mérhetetlen dühöt, megvetést, s undort, semmi félelem, semmi gyávaságra utaló jel, csak a színtiszta gyűlölet. Mikor meglátta a vastagon izzó fémhuzalt mely elhunyt honfitársa mellkasából tört elő, nem habozott, megmarkolta azt, és sátáni fattyakat megszégyenítő csatakiáltással kísérve húzni, pontosabban tépni kezdte. A barbár érezte, hogy a rubint színben ragyogó végtag már szép lassan a tenyerét fogja égető fájdalomban részesíteni, de hirtelen annyi atrocitásban részesült hogy elméje egyszerűen nem volt hajlandó feldolgozni a fájdalomnak nevezett fizikai sérülés kódját. Tökéletes fogást tapintott, ezek után nem telt bele fél perc, s az egyik tüskés csápkezű teremtmény azon nyomban a földre kényszerült. Azt hitte eljött számára a vég, még nem tudta, hogy ez csupán a kezdet…
Folyt. köv.



A szerzőről: Bár eddig DeadBard-ról még sokat nem hallhattunk, most elhatározta, hogy folytatásos novellát ír, mely a Diablo univerzumban játszódik. Szóljatok hozzá az első részhez, kinek mi tetszik/nemtetszik és lássátok el sok dícsérettel és tanáccsal.




Eddig 16 hozzászólás történt! Én is hozzászólok!

  • #16 | Bpista szerint: 2008. október 6. hétfő @ 21:00
    Válasz | Idézet

    Jó Jó Jó.Osztom a véleményt a többiekkel.Én is kedvet kaptam egy kis írásra.Majd nem is tudom egy hét mulva biztoslesz valami.Most első gimistaként nagyon meg kell kapaszkodni,de egy ilyen lehetőséget,sosem hagynám ki.Kösz Dead Bard az ihletet :)

    Thumb up 0

  • #15 | leonyid szerint: 2008. október 4. szombat @ 11:05
    Válasz | Idézet

    Kedves Kollega,
    én mint sokat olvasot ember ugy gondolom idővel, gyakorlással és hasonló jó tanácsokkal, amit itt kapsz nagyon jó kis irásokat olvashatunk majd Tőled. Pláne hogy regisztráltam magam hogy még irhasak is hozzá kommenteeket.
    Legmélyebb Tisztelettel, tudodki!

    Thumb up 0

  • #14 | Baal szerint: 2008. szeptember 27. szombat @ 14:06
    Válasz | Idézet
    Kacsi

    Én már sejtem a végét.de nem szólok csak annyit hogy nekem nagyon tetszik csak van néhány hiba de azért ez egy jó kis novella.

    Thumb up 0

  • #13 | Tristram szerint: 2008. szeptember 23. kedd @ 00:56
    Válasz | Idézet
    Tristram

    Semmi esetre se változtass a már elkészülteken, csak az újaknál vedd figyelembe amiket tanácsolunk :) Az pedig, hogy alternatív történet lesz, engem egyáltalán nem érdekel. Csak írd meg! :D

    Thumb up 0

  • #12 | leejordan szerint: 2008. szeptember 22. hétfő @ 12:53
    Válasz | Idézet
    leejordan

    Először jöjjön a feketeleves :) :
    Mint a legtöbb kezdő író, Te is abba a hibába estél, hogy agyontupíroztad leíró elemekkel az írást. Erre mondják, hogy a kevesebb több. A fő az, hogy Neked van miből lefaragnod. Tényleg szép képeket teremtesz.
    A másik, ami zavart, hogy ugrálsz a jelen és múlt idő közt, gyakran egy mondaton belül.
    Ezek apró hibák, kis gyakorlattal kiküszöbölhetők.
    Gratulálok, hogy egyáltalán nekiálltál írni. Szerintem minél több kreatív fiatal van a társadalmunkban, annál jobb!
    És ki tudja? Talán ha elég kitartó vagy, még könyvet is kiadhatsz egyszer. Csak így tovább! ;)

    Thumb up 0

  • #11 | DeadBard szerint: 2008. szeptember 22. hétfő @ 09:36
    Válasz | Idézet

    U.I.: Elfelejtettem mondani hogy lesznek eltérések…
    Úgy értem ez a diablo 2 idejében játszódik (ezzel nem lövök le poént) de lesznek dolgok amik egyesek számára drasztikus változtatások lehetnek, aki nem szereti az ilyet, annak nem tudom érdemes lesz-e tovább olvasnia. Továbbá lesznek dolgok amik máshonnan ismerősök lehetnek. Nos igen, vannak ilyenek, valamelyik pusztán mert tetszik, valamelyik pedig…az a másik dolog egy-két emberben nagy hőbörgést fog kiváltani szerintem, de legyen elég annyi hogy mindennek meg van a maga magyarázata.

    Thumb up 0

  • #10 | DeadBard szerint: 2008. szeptember 22. hétfő @ 09:31
    Válasz | Idézet

    Üdv !! Nos igen, én is gondolkoztam már ezen, de nem változtattam, mert féltem akkor meg az lesz hogy nagyon lebutított lenne, mert ahogy azt már fentebb említették ezt 10 mondatban is le lehetne írni:)
    A szóhasználatra is megpróbálok jobban odafigyelni, viszont a már elkészült, további pár oldalt szeretném meghagyni olyannak amilyen lett(a későbbiekben majd olvassátok) Viszont a közeljövőben már megpróbálok odafigyelni ezekre a hibáimra. Köszönet a tanácsokért.

    Thumb up 0

  • #9 | vicked szerint: 2008. szeptember 22. hétfő @ 07:34
    Válasz | Idézet

    Ugyanezt irtam volna kritikaként ha van időm tegnap megirni, amit Tristram. De majdhogynem szóról szóra. Természetesen ez mit sem ront a mű értékén, csak egy kis segitséget ad a továbbhaladáshoz. És hajrá, sok-sok ilyet még!

    Thumb up 0

  • #8 | Tristram szerint: 2008. szeptember 22. hétfő @ 02:33
    Válasz | Idézet
    Tristram

    Eddig még nem kaptál kritikát, hát most itt egy :) :
    Határozottan érződik rajta, hogy nem vagy író, de egy amatőrhöz képest jóra sikeredett! Mondatszerkesztési hibát is csak egyet találtam, ami bizony nagyon kevés. Ennek köszönhetően jól olvasható. Viszont ami nem tetszett! Egész jó a szókincsed, de túlzásba vitted a felhasználását. Már-már túlságosan is giccsesnek éreztem néhol(főleg az első bekezdésben). Olyan jóra akartad írni, hogy átestél a ló túloldalára. Kicsit mérsékeld ezeket a hangulatfestő szavakat, szókombinációkat, és akkor még jobb lesz! Még egy valami nem tetszett(most egy kis kukacoskodás). Pár helyen olyan szavakat használtál, amik eléggé furcsán hatottak. "…szél és jégdara éles kombinációját…" Ezt a kombináció szót például a varázslöttyök keverésénél lehetne használni. Legalábbis oda jobban illene. Itt olyan furcsán hat. (Lehetne például "…szél és jégdara éles egyvelege…"). Még egy ilyet találtam: "…elméje egyszerűen nem volt hajlandó feldolgozni a fájdalomnak nevezett fizikai sérülés kódját…". Hát valljuk be, ez eléggé sci-fi-sen hangzik :) Fantasyba nem nagyon illenek ilyen szavak. Én legalábbis így érzem.
    Remélem ezzel a kritikával nem váltottam ki ellenszenvet, és azt is, hogy tudtam neked segíteni valamicskét :) Természetesen én is várom a folytatást!

    Thumb up 0

  • #7 | GeryGTK szerint: 2008. szeptember 21. vasárnap @ 22:03
    Válasz | Idézet

    Nem rossz, jöhet még.
    Becsülöm az írókat, én ezt leírtam volna 10 mondatban:D

    Thumb up 0

  • #6 | hu1994 szerint: 2008. szeptember 21. vasárnap @ 20:35
    Válasz | Idézet

    Jajj de jóóó remélem minél hamarabb ^^

    Thumb up 0

  • #5 | DeadBard szerint: 2008. szeptember 21. vasárnap @ 16:32
    Válasz | Idézet

    A folytatás már az oldal készítőjénél van. Innentől kezdve már csak rajta múlik hogy mikor kerül fel az oldalra:)

    Thumb up 0

  • #4 | Jakiller szerint: 2008. szeptember 21. vasárnap @ 14:44
    Válasz | Idézet

    Nagyon király! Csak már jönne a folytatás!

    Thumb up 0

  • #3 | Drr szerint: 2008. szeptember 21. vasárnap @ 14:00
    Válasz | Idézet
    w0L3n

    Ja szerintem is eleg elethu volt !amazed

    Thumb up 0

  • #2 | hu1994 szerint: 2008. szeptember 20. szombat @ 23:26
    Válasz | Idézet

    Szerintem nagyon izgalmas :) és ez tuti a barbárról szól ^^ a tüskés démon az arreát fensíkról a lény meg az a hullák körülöttük meg azok az újjá éledő zombik vagy mik :D de nagyon tetszett és elis kezdtem fázni xD

    Thumb up 0

  • #1 | Mephisto szerint: 2008. szeptember 20. szombat @ 23:17
    Válasz | Idézet

    Nekem nagyon tetszett, habár lehet nemártott volna 1 kicsit jobbn tagolni.
    A vége cserébe kellően titokzatos lett, hogy várjam a folytatást :)

    Thumb up 0

  • Ne hagyd szó nélkül!

    Be kell jelentkezned az oldalra, ha szeretnél hozzászólni.