Diablo vers

Professor J . Egyéb, Hírek 343

Úgy tűnik beindul kedves kis hazánkban is a Diablo témájú fan alkotások gyártása. Következzék Ultratomi verse:

Lenni. Mi tudjuk mit jelent.
Tudjuk, mert vérünkben van s éltet.
A halál is illúzió,
De a lét van, és soha nem ér véget!

Mert az élet, az ítélet,
Foganásodtól kezdve szenvedés.
Olyan teher, mely meggyötör
S enyhülés, a pokolban elégés.

A jó, csak titkos gonoszság.
Báránybőr képében jelenik meg.
Hálát adva gyilkosodnak,
Nem is tudod, hogy miatta haltál meg.

Ha e világba születtél,
Nincs esély, már közel a kárhozat.
Legyél hős, vagy normál ember:
Egyik börtönőr, másik meg áldozat…

Kifejezetten tetszetős vers, az élet értelméről, nektek mi a véleményetek róla?

Forrás:

  • Ultratomi

Comments (13)

  • avatar

    Joco1114

    |

    Az utolsó versszakról József Attila jut eszembe, pontosabban a Kései sirató c. verse 1936-ból:

    Kit anya szült, az mind csalódik végül,
    vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
    Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
    ebbe fog belehalni.

    Reply

  • avatar

    CraftyFOX

    |

    de az antidepresszánst szeded ?

    Reply

  • avatar

    Joco1114

    |

    Válasz Ultratomi #9 üzenetére:
    Van akinek átjött, van akinek nem, de szerintem sokunknak örömet okozol azzal, ha még írsz!

    Reply

  • avatar

    Ultratomi

    |

    Köszönöm az építő kritikákat! Sajnálom, ha valakinek nem jön be nagyon, de abban kétségkívül igazatok van, hogy még kezdő vagy, ezt én is belátom. Ezen felül megtiszteltetés volt, hogy a nagy közönség elé kerülhetett. Így megtudhattam, mikre figyeljek oda, mik a hibáim és elláttatok tanácsokkal. Ezek mind rendkívül hasznosnak bizonyultak. Még1x köszi :)

    Reply

  • avatar

    gviktor

    |

    Nem nagyon értem hogy mitől Diablós ez a vers? Valaki elmagyarázná?

    Reply

  • avatar

    Aarchie

    |

    Nem oly rég, egy legenda született,
    minden lépése igaz csodatett.
    Az ő neve a hírhedt Sondorka
    Vésd észbe jól: ne hívd úgy, Sándorka!

    Starcraftban rég nincs már ellenfele,
    Első rushnál lóg a zergek bele.
    Apm-je kétszhúszat veri,
    A Muta-ling meg se kottyan neki!

    Micrója király, mégjobb a macro
    Nem marad más neked, csak a padló
    Dicső versem nem volt már hiába,
    Hisz Sondorka a Starcraft királya!

    HEHE :DDD

    Reply

  • avatar

    Angier

    |

    Nem tudom van-e értelme tépni a számat, mivel az a gyanúm, hogy alkotónak valójában nincs különösebb célja az írással, de legalábbis ennyiből képtelenség megállapítani. Teljesen tipikusan kezdő vers, ragrímes, nem túl összeszedett, satöbbi, satöbbi, mindaz, amit ilyenkor el lehet mondani, hagyom is a sok blablát. Ez az egész versírás nem olyan nagy ördöngösség, csak csinálni kell, törődni vele, megpróbálni egyre jobbnak lenni és figyelni, hogy a jó versek mitől jók, így előbb-utóbb elhagyja az ember a gyermekbetegségeket, nagyjából kialakul a saját stílusa, még hogyha valamilyen értelemben másokéból is rakta össze (ez elkerülhetetlen). Szóval én az író helyében ha komolyan verseket, jó verseket akarnék írni, ebben az időszakban totál mellőzném mindenki kritikáját, véleményét, mert ezen a szinten (hacsak nem abszolúte dilettánsoknak mutatja a dolgait) csak kisebb-nagyobb ledorongolásokat kaphat az ember, ami képes keményen odab*szni az érzékeny művészléleknek (tudom, miről beszélek). Szóval inkább koncentráljon a saját belső élményeire és elsősorban önmagának írjon vagy hozzá nagyon közelálló szerettének, hogy ő (vagy ők) leljék elsősorban örömüket benne. Tehát csak olyan egy-másfél-két év intenzív írás után javaslom a különösebb “kitörési” kísérleteket, korábban, a bukdácsolás időszakában nem nagyon van értelme. Persze vannak olyan überfrankó gyerekek, akiknek már a harmadik versük tökéletes ritmikájú, ösztönösen passzoló szótagszámokkal és jó rímekkel (ragrímeket tényleg érdemes kerülni, még ha sokaknak nincs is baja vele, és azt mondják “jóvanaz”), de a fentebb olvasott vers alapján ilyesmiről ezúttal nem beszélhetünk.

    Egyébként szurkolok, hogy sikerüljön, hogy összejöjjön a fejlődés, és ha megtörténik a kívánt szint elérése, akkor a megtartása is lehetséges legyen, nehogy kiégjen az ember. Én sajnos tizenegynéhány év után úgy érzem, hogy egy sort sem bírok már leírni. Valahogy nem érzem, hogy csak egy újabb alkotói válságról lenne szó. De rám nem kell alapozni, én speciálisan hülye vagyok. Szóval csak kitartás…

    És írni, írni, írni, írni.

    (Ady után szabadon… hehe)

    Reply

  • avatar

    Diablo Átka

    |

    Nekem nem tetszik annyira, viszont az utolsó 2 sor baromi jó lett.(szerintem)

    Reply

  • avatar

    Aarchie

    |

    Mind irodalmilag, mind filozófiailag gyengének, zavarosnak találom a verset. A második, illetve negyedik versszak elég érzékletesre sikerült, habár a hős = börtönőr hasonlatot nem értem. Alapvetően fejlődőképesnek értékelem a művet, gyakorlás, illetve olvasottság sokat segít. Ha továbbiakban is hasonló stílusú versekkel szeretnél próbálkozni, ajánlom Goethe Faustjának (újra)olvasását, és értelmezését. Stilisztikailag (is) szerintem sokat segítene.

    Reply

  • avatar

    Professor J

    |

    Körülbelül az élet értelméről és annak gyötrelmeiről szól Sanctuary világában.

    Reply

  • avatar

    Foxi

    |

    én nem vágom. nem sokat értek belőle.
    lefordítja valaki?

    Reply

  • avatar

    giantrock12

    |

    huuu…ez elég jó, sokat szenvedhette vele :)

    Reply

Leave a comment

You must be logged in to post a comment.