Diablo vers

Úgy tűnik beindul kedves kis hazánkban is a Diablo témájú fan alkotások gyártása. Következzék Ultratomi verse:

Lenni. Mi tudjuk mit jelent.
Tudjuk, mert vérünkben van s éltet.
A halál is illúzió,
De a lét van, és soha nem ér véget!

Mert az élet, az ítélet,
Foganásodtól kezdve szenvedés.
Olyan teher, mely meggyötör
S enyhülés, a pokolban elégés.

A jó, csak titkos gonoszság.
Báránybőr képében jelenik meg.
Hálát adva gyilkosodnak,
Nem is tudod, hogy miatta haltál meg.

Ha e világba születtél,
Nincs esély, már közel a kárhozat.
Legyél hős, vagy normál ember:
Egyik börtönőr, másik meg áldozat…

Kifejezetten tetszetős vers, az élet értelméről, nektek mi a véleményetek róla?

Forrás:

  • Ultratomi

Professor J . Egyéb, Hírek 329 13 Comments

Szeptemberi hírösszefoglaló

Üdv mindenkinek, kicsit megkésve, de jelentkezik havi összefoglaló rovatunk. Ez történt 2010 szeptemberében:

  • A Blizzard nem vitte a Pax-ra a Diablo 3-t.
  • Gamespot All Time Greatest Villains verseny, Diablo Darth Vaderrel szemben maradt alul.
  • Jay Wilson szerint belehúztak a D3 fejlesztésébe.
  • Nem lesz számottevő különbség, hogy dual wield-ben vagy 2h fegyverrel játszol.
  • Gamescom videók
  • Frissült a Diablo 3 hivatalos oldala, a Healing és a Crafting systemmel.
  • Rendületlenül dolgoznak az idei Blizzconra készített Diablo 3 demon.
  • A Magic Find csak saját magadra vonatkozik majd.
  • Diablo 2 Ladder reset volt szept. 28-án.

Professor J . Egyéb, Hírek 338 3 Comments

Egy vándor naplója 4. rész

Minisun jelentkezett novellájának újabb izgalmas epizódjával.Jó szórakozást hozzá.

Halvány fogalmam sem volt róla, hogy mennyi ideig feküdhettem eszméletlenül: egy-két napig, vagy csak néhány óráig? Ki tudja.
Egy ketrecben ébredtem az este, egy falu kellős közepén. Minden egyes mozdulatomat árgus szemek követték; körülöttem egy kisebb tömeg csődült össze.
Elég volt csak egy pillanatra szemügyre vennem a furcsa alakokat ahhoz, hogy megállapítsam: az umbaru nép ejtett foglyul. Torajan erdeinek legmélyén fekszik Teganze, ahol a bölcsek elmondása szerint három ősi törzs vív háborút: az Öt Hegy,- a Hét Kő,- és a Borús Völgy Törzse. Noha kívülállóként senki sem tudta megmondani, hogy miért gyilkolják halomra egymást, annyit azért sikerült kideríteni, hogy a háborúk eredete rituális hagyományokra vezethető vissza.
Én pedig ott ültem a ketrecben, tehetetlenül.
Az előttem álló tömeg váratlanul szétnyílt, majd egy furcsa alak lépett ki közülük. Ugyan első ránézésre nem volt különb a többieknél, ám az öreg már a puszta jelenlétével is végtelen bölcsességet és tiszteletet árasztott. A görnyedt alak lassan lépdelt előre, miközben az átható tekintetével méregetett.
– Tudod, hogy miért tartunk fogva téged? – kérdezte vádlón mikor a ketrec elé ért.
– Nem.
– És azt tudod-e, hogy kit sebesítettél meg? – tudakolta összeszűkülő szemekkel.
– Nem – válaszoltam közönyösen, de csak utána fogtam fel, hogy mit is kérdezett valójában. – Csak megsebesítettem? – kérdeztem megrökönyödve. – Nem halt meg?
– Ismered a törzsünk ősi hagyományait? – faggatózott tovább érdes hangján, mit sem törődve a kérdésemmel.
– Úgy nézek én ki, aki bármit is tud a te törzsedről? Ha ismertem volna a játékszabályokat, akkor most nem egy ketrecben gubbasztanék a dzsungel kellős közepén!
– Noha nem vagy tisztában tetted súlyosságával, de ez még nem ment fel téged a következmények alól! – A hangja fenyegetően hatott. – Vigyétek a másikhoz!
A sötét alakok közül két harcos vált ki: kezükben lándzsa villant, az arcukat pedig egy-egy démoni maszk takarta el. Óvatosan megálltak a ketrec előtt, majd az egyik félrehúzta a rácsot.
– Ne nehezítsd meg a dolgunkat feleslegesen! – figyelmeztetett hátulról az öreg.

Professor J . Egyéb 265 9 Comments

Egy vándor naplója 3. rész

Úgy tűnik, Minisun serényen dolgozik a novelláján, hisz már a 3. résszel jelentkezett. Jó szórakozást hozzá mindenkinek.

Forróság, homok, szomjúság, halál. Talán ezzel a néhány szóval lehetne a legjobban jellemezni, hogy mi vár azokra, akik beteszik a lábukat az Aranoch sivatagba. A kínkeserves utam során egyetlen egy oázist láttam a távolban, ám azt is kénytelen voltam elkerülni a dögevők miatt.
Mikor elértem Lut Gholeint, az első dolgom egy halk ima elmormolása volt az angyaloknak, amiért átsegítettek a végtelennek tűnő sivatagon. Az út során elfogyott minden vizem, és már-már a szomjhalál szélén álltam. A város kapujához érve végül egy előkelő városőr sietett elém hüledezve, és mikor rájött, hogy teve nélkül keltem át a sivatagon, a kezembe nyomott néhány aranyat, majd elküldött a város fogadójába egy kis felfrissülésre. Ez aztán a vendégszeretet, gondoltam magamban. Az őr javaslatát megfogadva a város kocsmája felé vettem az irányt.

Professor J . Egyéb 242 3 Comments

Egy vándor naplója 2. rész

Minisun jelentkezett novellájának folytatásával, így én sem habozok, és meg is osztom veletek. Kellemes olvasást kívánok, és várjuk véleményeiteket.

Egy vándor naplója 2.rész

Hiába volt kényelmetlen a sárban feküdni, a fáradtság végül mégiscsak felülkerekedett rajtam. Arra viszont nem számítottam, hogy a fájdalomtól felocsúdva fogok majd ébredni pirkadatkor.

Szemeim felpattantak. Testem természetellenesen le volt bénulva, alig bírtam mozdulni; valamiféle varázslat hatása alatt lehettem. Körülöttem vad kiáltások hallatszottak, majd egy rettenetes halálsikoly hasított a tudatomba. Tekintetemmel sikerült elcsípnem az egyik zsoldost, amint vadul csapkodott kardjával jobbra-balra. Nem láttam pontosan mi történt, csak annyit, hogy az egyik pillanatról a másikra egyszerűen lángra kapott szerencsétlen. A fickó felsikoltott fájdalmában, levetette magát a sárba, és hemperegni kezdett. A tűz azonban nemhogy alábbhagyott volna, hanem még nagyobb lángra gyúlt. Hiába ordított, és kaparta le húsát a csontjairól fájdalmában, mit sem ért vele. Egy pillanattal később már az égő hús gyomorforgató bűze terjengett a levegőben.

Minden erőmmel azon voltam, hogy megmozduljak, de a láthatatlan béklyó nem engedett egykönnyen. Ugyan az ujjaimat képes voltam mozgatni, de ez még közel nem volt elegendő ahhoz, hogy felálljak a földről. Márpedig semmi mást nem kívántam, csak hogy elmenekülhessek innét.

Professor J . Egyéb, Hírek 261 8 Comments

Újabb magyar novella

Egy lelkes olvasónk, név szerint Minisun küldte készülőben lévő Novella-sorozatának bevezető részét. Néhány nap múlva következik a folytatása is, de addig is olvassátok szeretettel és osszátok meg véleményeteket, hogy tetszett.

Egy vándor naplója-1.rész

Mindig is utáltam az estét. Utáltam, hiszen ilyenkor védtelennek, és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Sosem tudtam megmondani, hogy mi leselkedik rám az éj leple alatt, így hát kénytelen voltam a megérzéseimre hagyatkozni. Sok mindent láttam már az életem során, és a hátamra szíjazott fejsze még egyszer sem hagyott cserben. Mindig megnyugvással töltött el a hangja, ahogy a húsba mart, és csontot tört. Most azonban mégis féltem. A hátam csupasz volt; fegyvertelen voltam. Féltem, mert tudtam: akik körülvesznek, nem félnek a sötétben.

– Haladjá’ már! – kiáltott fel valaki mögöttem, majd ingerülten előretaszajtottak.

Zsoldosok voltak. Mocskos egy népség. A legtöbbjük a saját családját lemészárolná, ha jó arannyal fizetnének érte. Balszerencsémre, akik most körülvettek, egytől-egyig tapasztalt harcosok voltak, akik elől esélyem se lett volna meglógni. Kezeimet összekötözték, a fejszémet elkobozták: semmit sem bíztak a véletlenre. Rosszul mehetett nekik, hogy követtek még Torajanba is… erre nem számítottam. Kíváncsi vagyok, mekkora vérdíjat tűztek ki a fejemre.

Sok erdőben és dzsungelben jártam már az életem során, és a legtöbbjükben könnyedén ki is tudtam igazodni. Sőt, még nyomkövetőnek se voltam utolsó, noha minden bizonnyal egy hivatásos viz-jaq’taari Orgyilkos nem engedte meg volna magának, hogy eltévedjen egy isten háta mögötti erdőben. Torajan azonban más volt: a sűrű, ingoványos dzsungelben egy pillanat alatt el tudott veszni az ember. Csak reménykedni tudtam abban, hogy a fogvatartóim tudják a visszafelé vezető utat. Az eső megállás nélkül zuhogott; az összes nyomot elmosta, mintha maguk az istenek sem akarták volna, hogy kijussunk az erdőből…

Már lassan két órája meneteltünk megállás nélkül. Nem messze előttem két férfi haladt; kardjukkal vágtak utat az erdő sűrűjében. Mögöttem még ketten voltak. Mindössze négy zsoldos. Ha nálam lenne a fejszém, könnyedén elintézném őket.

Professor J . Egyéb, Hírek 406 14 Comments

Legends of Sanctuary 2. rész

Végre sikerült kicsit több időt foglalkoznom a novellámmal, így alant közlöm a 2. részt. Kissé rövidnek tűnhet, de ezt a részt főleg a seregszemlének szántam. Jó szórakozást hozzá!

Legends of Sanctuary 2. rész


Bartuc jó hadvezérhez illően külön fegyvernemek szerint osztotta fel hadseregét. Elöl haladtak a korábbi zsákmányszerző hadjáratok foglyaiból álló démoni átokkal sújtott gyalogos katonák,  a Cursedek, nem mindekit öletett halomra a Véres hadúr, általában hagyott néhány száz túlélőt is, hisz friss vérre volt szüksége vérfürdőihez, ill. hadseregének utánpótlására is jó szolgálatot tettek az elátkozott harcosok. Mivel már bőven letelt az az idő, melyet a gazdatestben kellett tölteniük, hogy megszokják a napfényt, így az már nem ártott nekik. (Tudvalevő a démonok nem bírják napfényt, mert sötéthez szokott szemüket megvakítja, ill. tartós sugárzás esetén lassan elégeti gyenge testüket. Csak az erősebb démonok rendelkeznek napfény elleni ellenállással, nagyon kivételes esetekben pedig immunitással.) Fegyverként borotvaéles hosszú karmaikat, ill. hatalmas agyaraikat használják. Ők a legsebezhetőbbek, hisz mindenféle támadásra (fizikai és mágikus egyaránt) érzékenyek, de azért fizikai erejük körülbelül három  rátermett katonával vetekszik.

Professor J . Egyéb, Hírek 344 17 Comments