Kölcsey Ferenc - HUSZT

                     

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;

         Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.

Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott

         Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.

És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?

         Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

         Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Cseke, 1831. december 29.

-----------------

Bús düledékeiden, Tristrtam városa előtt megállék;

         Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.

Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott

         Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.

És mond: vándor, mit ér epedő kebel e romok ormán?

         Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

         Gyűjts, grindelj, apríts: s a Horadrim ismét fényre derül!