Eredeti vers:

Ady Endre

A magyar Ugaron.

Elvadult tájon gázolok:

Ős, buja földön dudva, muhar.

Ezt a vad mezőt ismerem,

Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:

E szűzi földön valami rág.

Hej, égig-nyúló giz-gazok,

Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,

Míg a föld alvó lelkét lesem,

Régmult virágok illata

Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,

A gaz lehúz, altat, befed

S egy kacagó szél suhan el

A nagy Ugar felett.

Átköltött vers:

Azt a címet adtam neki, hogy Diablo földjén ha már úgyis átköltöm ,gondolom így stílusos. :-)

Elvadult tájon gázolok;

Ős, buja földön holtak,gonosz marta.

Ezt a földet sajnos ismerem,

Ez volt Tristram valaha.

Lehajlok a szürke hamuig:

E átkozott földön valami rág.

Hej, égig-nyúló holtak,

Hát nincsen itt élő láng?

Vad karmok gyűrűznek körül,

Míg a földön elejtett kardom keresem.

Régi templom felé futok,

Oda, hol remélem menedékem lelem.

Csönd van. A holtak, a madarak,

A gonosz lehúz, altat, befed.

S egy sikoltó hang suhan el,

Diablo földje felett.