Arany János Toldi version:

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,

Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;

Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,

Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.

Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga

Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;

Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,

Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.

Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel

Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:

Óriás szunyognak képzelné valaki,

Mely az öreg földnek vérit most szíja ki.

Válunál az ökrök szomjasan delelnek,

Bőgölyök hadával háborúra kelnek:

De felült Lackó a béresek nyakára,

Nincs, ki vizet merjen hosszu csatornára.

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,

Meddig a szem ellát puszta földön, égen;

Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán,

Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán.

Széles országútra messze, messze bámul,

Mintha más mezőkre vágyna e határrul;

Azt hinné az ember: élő tilalomfa,

Ütve ,általútnál’ egy csekély halomba.

Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében?

Ládd, a többi horkol boglya hűvösében;

Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve,

A világért sincs most egerészni kedve:

Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet,

Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled,

És az útat nyalja sebesen haladva,

Mintha füstokádó nagy kémény szaladna?

Nem is, nem is azt a forgószelet nézi,

Mely a hamvas útat véges-végig méri:

Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél,

Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél.

És amint sereg kél szürke por ködéből,

Úgy kel a sohajtás a fiú szivéből;

Aztán csak néz, csak néz előre hajolva,

Mintha szive-lelke a szemében volna.

„Szép magyar leventék, aranyos vitézek!

Jaj be keservesen, jaj be búsan nézlek.

Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?

Hírvirágot szedni gyöngyös koszorúba?

Mentek-é tatárra? mentek-é törökre,

Nekik jóéjtszakát mondani örökre?

Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,

Szép magyar vitézek, aranyos leventék!”

Resouler Version:

Ég a napmelegtől a kopár Golein homokja,

Tikkadt száju madarak bogarásznak rajta

Nincs egy árva fűszál e homok temetőben

nincs tenyérnyi zöld hely act kettőben

A kastély hűvösében Jerhyn mint egy szolga

Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;

Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,

Act 1-ben szekerek áldogálnak ottan.

Ösztövér kutágas, hórihorgas kénnel

Diabló sem bújik csak act 4 en kémlel

Óriás szunyognak képzelné valaki,

Ha a szarvai nem állnának annyira ki

Kocsmában a hősök szomjtalanul delelnek

Mondván délután majd hadba kelnek.

Egy, csak egy Harcos van talpon e vidéken,

Meddig a szem ellát puszta földön, égen;

Szörnyü trófea reng araszos vállán,

Pedig még legénytroll sem pehelyzik állán.

A széles pohár aljára bámul

már King Leoric-ot ölne javábul.

Szép öcsém, miért állsz ott a Chaos tüzében?

Ládd, diablo horkol a sanctuary közepében,

Henyél a hős a kocsmába vinné kedve,

A világért sincs most gyilkolni kedve,

Mondván sohasem láttál olyan forgó szelet,

amivel egy druida bánna el veled

És már az útat nyalja sebesen haladva,

Diablo az enyém élve vagy halva.

Diabloa forgószelet nézi,

Amely a hamvas utat porrá tépi

Túl a tornyon melyet széttépett a szél

A Nagyúr már ébredezik mindjárt fel is kél

És amint felkél szürke por ködéből,

Úgy sliccol el a káosz menedékéből

Aztán csak néz hátrafele fordulva

Mintha unique lenne droppja

Szép agancsos teremtmény!

A kocsmában a helyed

ha van unique fizetek neked

ha nincs az sem baj

maximum fejbe szúrom magam a soulstone-al.

A kocsma a szent helyem lángol

Diablo lelke a testemben tárol.

A vége impró volt:D;>

Szegény Arany János forogna a sirjában :D:D