Az utolsó prófécia
Szikrázó meteor, kavargó förgeteg,
A hideg szél csontodig hatol,
Körbefon, eltemet.
Csillag villan a horizonton,
Reményt ad az embereknek,
De a fény elhal, csak romlás jön,
Teret adva a rémületnek.
Messzi földekről, több harcos
Érkezik, majd hullik el a porban,
S keresztre feszítve állnak,
Az út mentén sorban.
Mikor már közelinek látszik a vég,
S a rettenetek a kapuban tombolnak,
Megérkezik majd a Vándor,
Kiről az ősi próféciák szólnak.
A Lángoló Pokol félni fogja nevét,
Angyalok kísérik majd útján;
Segíteni fogja Őt,
Ki nem változtathat a sorsán.
Bevégeztetik a világ, nem is oly soká',
Mikor felperzselve állnak a mezők,
S jó szomszéd lesz a halál.
Életre kelnek a hullák,
Lángoló sebek tépázzák a földet,
Csillogó vértben angyalok,
Véráztatva a porba kerülnek.
Hamu borít majd mindent,
A világot ellepik a lángok,
Körülöttünk nem lesz élő,
A tömegben majd magányosan állunk.
Akkor ismét csillag villan a horizonton,
Az ítélet egy végső sikolyra késztet,
Aztán a hideg szél csontodig hatol,
Végül körbefon, s örökre eltemet...