Arany János Toldi version:
Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.
Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel
Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:
Óriás szunyognak képzelné valaki,
Mely az öreg földnek vérit most szíja ki.
Válunál az ökrök szomjasan delelnek,
Bőgölyök hadával háborúra kelnek:
De felült Lackó a béresek nyakára,
Nincs, ki vizet merjen hosszu csatornára.
Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;
Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán,
Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán.
Széles országútra messze, messze bámul,
Mintha más mezőkre vágyna e határrul;
Azt hinné az ember: élő tilalomfa,
Ütve ,általútnál’ egy csekély halomba.
Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében?
Ládd, a többi horkol boglya hűvösében;
Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve,
A világért sincs most egerészni kedve:
Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet,
Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled,
És az útat nyalja sebesen haladva,
Mintha füstokádó nagy kémény szaladna?
Nem is, nem is azt a forgószelet nézi,
Mely a hamvas útat véges-végig méri:
Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél,
Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél.
És amint sereg kél szürke por ködéből,
Úgy kel a sohajtás a fiú szivéből;
Aztán csak néz, csak néz előre hajolva,
Mintha szive-lelke a szemében volna.
„Szép magyar leventék, aranyos vitézek!
Jaj be keservesen, jaj be búsan nézlek.
Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?
Hírvirágot szedni gyöngyös koszorúba?
Mentek-é tatárra? mentek-é törökre,
Nekik jóéjtszakát mondani örökre?
Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,
Szép magyar vitézek, aranyos leventék!”
Resouler Version:
Ég a napmelegtől a kopár Golein homokja,
Tikkadt száju madarak bogarásznak rajta
Nincs egy árva fűszál e homok temetőben
nincs tenyérnyi zöld hely act kettőben
A kastély hűvösében Jerhyn mint egy szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Act 1-ben szekerek áldogálnak ottan.
Ösztövér kutágas, hórihorgas kénnel
Diabló sem bújik csak act 4 en kémlel
Óriás szunyognak képzelné valaki,
Ha a szarvai nem állnának annyira ki
Kocsmában a hősök szomjtalanul delelnek
Mondván délután majd hadba kelnek.
Egy, csak egy Harcos van talpon e vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;
Szörnyü trófea reng araszos vállán,
Pedig még legénytroll sem pehelyzik állán.
A széles pohár aljára bámul
már King Leoric-ot ölne javábul.
Szép öcsém, miért állsz ott a Chaos tüzében?
Ládd, diablo horkol a sanctuary közepében,
Henyél a hős a kocsmába vinné kedve,
A világért sincs most gyilkolni kedve,
Mondván sohasem láttál olyan forgó szelet,
amivel egy druida bánna el veled
És már az útat nyalja sebesen haladva,
Diablo az enyém élve vagy halva.
Diabloa forgószelet nézi,
Amely a hamvas utat porrá tépi
Túl a tornyon melyet széttépett a szél
A Nagyúr már ébredezik mindjárt fel is kél
És amint felkél szürke por ködéből,
Úgy sliccol el a káosz menedékéből
Aztán csak néz hátrafele fordulva
Mintha unique lenne droppja
Szép agancsos teremtmény!
A kocsmában a helyed
ha van unique fizetek neked
ha nincs az sem baj
maximum fejbe szúrom magam a soulstone-al.
A kocsma a szent helyem lángol
Diablo lelke a testemben tárol.
A vége impró volt:D;>
Szegény Arany János forogna a sirjában :D:D