Eredeti:
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
-----------------------------------------------------------------------------------
Saját:
Hiftu: Nem tudhatom
Nem tudhatom, hogy másnak e játék mit jelent,
nekem egy külön világ a lángoktól ölelt
Sanctuary, ifjúkorom Diablos világa.
Hallottam felőle én: a Blizz új kiadványa
s reméltem, egy nagy kaland kezdete lesz.
Itthon vagyok. S ha gépem épp jól üzemel
Mephistot, Diablot és Baalt is lenyomom,
tudom, hogy merre vannak, hol találok nyomot.
s tudom, mit jelenthet egy vérvörös hajnalon
egy hardcore karakter elvesztését követő fájdalom.
Ki vállam mögül nézi, annak térkép e táj,
S nem tudja, hol található a Fekete Király
Annak mit rejt e játék? sok zajos csatát,
de nékem kincset, aranyat, egy kész csodát.
az rétet lát csak onnan és kietlen teret,
míg én parasztot, ki a malmában remeg,
vért, pusztulást, hullákat, zombit és sírokat,
a sírok közt sírrablót, ki éppen ásogat.
Mi távolból rom, pusztaság vagy tetem,
Az Tristram volt egyszer és élő emberek.
Friss cipó sült, s Griswold kovácsolt,
a szomszédban szerelmi nász látszott;
Gyerekek ugráltak, Wirt két lábbal táncolt,
S e vidámságra az idő csúnyán rácáfolt.
Horadrim titka a földön át felszivárgott,
s rontással fertőzte királyt s deákot.
S őrület kergette józant és bolondot,
így tevén Tristram nyakára koloncot.
Hisz gyenge a paraszt, akár a többi nép,
s Diablo ármányai falat húzott köré'
de élnek még Hősök és Hősnők is, merészek,
s követők, kik őket segítik, hogy eséllyel
menjenek a Gonosz nyakára, irtóztató dühvel
hogy az ellenből csak hamu maradjon egy üsttel.
S jutalmát elnyerve a Hős is megpihenjen.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.