Petőfi Sándor - A Tisza

Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.

A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába'.

Síma tükrén a piros sugárok
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.

Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő: benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.

Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.

Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.

Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be,
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása.

Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját mig telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.

Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.

Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. -

Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.

Többek között szóltam én hozzájok:
"Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója."

Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!




----------------------------------------------------
Mikusi Máté -  Tristram

Pokoli tűznek alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tristramnál
Ott, hol a kis út vezet Gholeinbe,
Mint Fallenek Adria kebelére.

Duriel oly símán, oly szelíden
Ballagott le Tal Rasha síremlékíben,
Nem akarta, hogy Kurast kikötőjében
Napvilágot lásson, az én gépem..

Kurast Dokkján ismerősen állok
(Mint megannyi Barbár) Berserket kiáltok,
Szinte hallott a csontok recsegése,
És a Sámánok égető lehellése.

Ahol jártam, vérző démon tömeg
Volt terítve, s földre hullva,
Helyenként Guardianek,
Mint Mephisto a lépcsőn, hevertek.

Túl mindenen de mégis a távolban
Szörnyű mező: s benne már Izual van,
De az öklöm Basht vet fejére,
S olyan, mintha felszállna az égbe.

Másfelől, a mező tulsó partján,
Demon- s Vile-hada tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol Sanctuary Entrance ormát.

Boldog órák elmúltak régen
Vértócsák usztak a réten.
Legmesszebbről rám merengve nézett
Ördögi szemével belém petézett.

Semmi zaj. A merengő csendbe
Egy lehellet is csak néha szimatolt be,
Nagy távolba a láva folyása
Csak olyan volt, mint Diablo mozgása.

Véged, mondtam én merészen,
Majd földrehullt. Lélekkő fejében.
Tette, míg elmerengítette
Portal nyílt; aztán ment át sietve.

Ottan némán, Harrogathban álltam,
Féltem is én bevallom bátran.
Mentem mégis, hátha vége lesz
Nem jártam sikerrel mert jött az újabb Quest.

Oh Baal, oh dicső Baal!
Mely lélek szerethetne téged?
Mekkora az erőd! mégis inkább menekülsz,
Magad helyett is, ikreket küldsz. -

Ha Tyrial beletalált a Világkő falába
Cain átküld a poklok poklára.
Újra Rogue Encampmentben lettünk.
Lobogott a tábortűz mellettünk.



Plusz 3 hogy teljes legyen!

2008 nyarán Mike szólt hozzájok:
"Matt Uelmen, dalát halljátok"!
Annyi sokat vártunk reája,
S Tristram hangján megszólalt gitárja."

Pár év múlva épp ébredésemből
Délután kettőkor, hangos zaj vert föl.
Bejelentették! bejelentették! hangzék,
S kinyílt csippám, ahogy kitekinték.

Mint láttam, két hónap múlva,
Ezért úgy gondoltam inkább írok róla,
Bőgve, kúszva kérnélek barátok,
Adjatok Bétát, ha nem bánjátok!