- Petõfi Sándor -

ANYÁM TYÚKJA

Ej mi a kõ! tyúkanyó, kend

A szobában lakik itt bent?

Lám, csak jó az isten, jót ád,

Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,

Még a ládára is fölszáll,

Eszébe jut, kotkodákol,

S nem verik ki a szobábol.

Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot etetik,

Válogat a kendermagban,

A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát

Jól megbecsûlje kend magát,

Iparkodjék, ne legyen ám

Tojás szûkében az anyám. –

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,

Hadd beszélek mostan veled,

Régi cseléd vagy a háznál,

Mindig emberûl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,

Kedvet ne kapj a tyúkhusra,

Élj a tyúkkal barátságba’...

Anyám egyetlen jószága.

(Vác, 1848. február.)

----------------------

ANYÁM DIABLOJA

 

Ej mi a kõ! Diablo, kend

Tristramban lakik itt fent?

Lám, csak jó az isten, jót ád,

Hogy fölvitte a kend dolgát!

 

Itt szaladgál föl és alá,

Még a faluba is fölszáll,

Eszébe jut, s mészárol,

S nem verik ki a tanyáról.

 

Majd meg verik, addig verik

Mint a világ követ meg nem lelik,

Válogat az arany lootban,

Leoric sem él már a kútban.