Az eredeti: Babits Mihály Fekete Ország

 

FEKETE ORSZÁG

Fekete országot álmodtam én,

ahol minden fekete volt,

minden fekete, de nem csak kívül:

csontig, velőig fekete,

fekete,

fekete, fekete, fekete.

Fekete ég és fekete tenger,

fekete fák és fekete ház,

fekete állat, fekete ember,

fekete öröm, fekete gyász,

fekete érc és fekete kő és

fekete föld és fekete fák,

fekete férfi, fekete nő és

fekete, fekete, fekete világ.

Áshatod íme, vághatod egyre

az anyagot, mely lusta, tömör

fekete földbe, fekete hegybe

csap csak a csáklyád, fúr be furód:

s mélyre merítsd bár tintapatakját

még feketébben árad, ömöl

nézd a fü magját, nézd a fa makkját,

gerle tojását, csíragolyót,

fekete, fekete, fekete,

fekete kelme s fekete elme,

fekete arc és fekete gond,

fekete ér és fekete vér és

fekete velő és fekete csont.

Más szin a napfény vendég-máza,

a nap a színek piktora mind:

fekete bellül a földnek váza,

nem a fény festi a fekete szint

karcsu sugárecsetével

nem:

fekete az anyag rejtett lelke,

jaj,

fekete, fekete, fekete.

Az enyém pedig Makk Szilárd Fekete Kő

FEKETE KŐ  

 

Fekete kővel álmodtam én,  

amin minden fekete volt,  

minden fekete, de nem csak kívül:  

csontig, velőig fekete,  

fekete,

fekete, fekete, fekete.  

Fekete toll és fekete könyv,  

fekete por és fekete könny,  

fekete démon, fekete angyal ,  

fekete átok, fekete nappal,  

fekete éj és fekete hold és  

fekete köd és fekete füst,  

fekete lélek, fekete láng és  

fekete, fekete, fekete kő.

Szórhatod íme, sújthatod egyre  

az átkot, mely lusta, konok  

fekete harcban, fekete kínban  

csap le az átkod, öl a varázsod:

s hiába gyötör kétség már szíved  

rég feketében árad,

nézd a kő lelkét, nézd hitvány létét,  

tördelt képét, fagyos tükrét,

fekete, fekete, fekete,  

fekete úr s fekete vér,

fekete pokol és fekete kén,  

fekete halál és fekete kín és  

fekete vulkán és fekete szén.  

Más színű a pokol tornáca,  

A vér festi vörösre mind:  

feketén csillog az ördög trónja,  

nem a könyör sugárzik róla  

hanem kínok ezrei sújta

nem:

fekete a kő rejtett lelke,  

jaj,

fekete, fekete, fekete.