Nemzeti dal (Petőfi Sándor)
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Átköltött)
Ébredj ember, az életed a tét!
Itt az idő, most vagy soha!
Lelkünk tán, adjuk a Gonosznak?
Légy észnél, ez nem kérdés!
A lelkünk a miénk!
A Fény isteneire
Esküszünk,
Esküszünk, hogy tétlenek tovább
Nem leszünk!
Reménytelenség volt mostanáig,
Átkozottak ősapáink,
Kiket a démoni erők megszálltak,
Elsorvadt testük már nem nyughat,
sírjukból kikelve ránk pusztítást hoznak!
A Fény isteneire
Esküszünk,
Esküszünk, hogy nyomorultak tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint az emberiség jövője.
A Fény isteneire
Esküszünk,
Esküszünk, hogy gyávák tovább
Nem leszünk!
A Gonosz erőivel szemben a Fény győzedelmeskedjen!
Ragadj kardot, erősítsd varázslatod!
Most a Gonosz rettegjen tőled, s ne pedig az ellenkezője!
Védd meg életed és szeretteid, szolgáld a Fényt és űzd el örökre!
A Fény isteneire
Esküszünk,
Esküszünk, hogy védtelenek tovább
Nem leszünk!
A fény erősítse meg lelked, űzze el a sötétséget!
Erősek csak együtt leszünk, fogjunk hát össze, s
kit a Gonosz próbál megrontani, egy cseppet se féljen,
szerettei, fele barátai űzik el a sötétséget!
A Fény isteneire
Esküszünk,
Esküszünk, hogy egyedül tovább
Nem leszünk!
Az emberiség új napra virrad,
A sötétség felett győzedelmeskedik a Fény hatalma!
Ismét méltó lesz hírére kit a Gonosz nem ronthat meg örökre!
A Fény isteneire
Esküszünk,
Esküszünk, hogy senkik tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Leszármazottaink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
Kik győzedelmeskedtek a Gonosz felett!
A Fény isteneire
Esküszünk,
Esküszünk, hogy a Démonok eszközei többé nem leszünk!