Giliven                                                              

 

Trístram hőseihez  .                                                                            

 

Köröskörül sötét felhők az égen                                                                                               

Egy magányos hős áll ott középen

Az a hős ott Tristram reménye

Kit bűzös ocsmány démonok vettek középre

 

Nagy e világ és testvérünk kevés benne

Kevés ki harcunkba részt venne

Nem jó nekünk e démoni világ

Őzük ki belőle a poklok ocsmány hadát

 

Ha a hős egymaga marad

A szívében a bátorság vajon megmarad?

Ha nem úgy eltűnünk mint égről a csillag

És a sötét felhők reánk borulnak

 

Fel hősök harcra hát közös az ellenség

Ki e világnak árt

Bilincsét nem tűrve

Pusztítsuk együtt a lángoló poklok hadát

 

Mert végtére szabadokká kell lennünk

Hadd legyen Díablo és serege ellenünk

Bennünket ez nem ejt kétségbe

Hisz velünk van Tyrael és a mennyek serege

 

Mutassuk meg a hős nem olyasmi

Mint a gyertya mit el lehet oltani

Mert a hősnek élni kell örökké

Hogy az embereknek ne keljen félnie többé

 

Fel hősök nézzetek szembe az ellenséggel

Mert ki más tenné meg ezt ha ti nem

Hisz ősapáitok dicső múlta kötelez

Hogy védjétek az embereket

 

Hiába van Diablo hiába van pokol

Küldhet ránk démont óriás sereget

Tristram állani fog őrökké

És mi élni fogunk

Mi az emberek

 

Itt az eredeti vers.

 

Petőfi Sándor

A Székelyekhez

 

A köröskörül sötét felhő az égen,

Egy magányos csillag ragyog középen.

Az a csillag ott a magyar nép képe,

Kit idegen népek vettek középre.

 

Nagy a világ,és testvérünk nincs benne

Nincsen,aki bajainkban részt venne.

Dehogy testvér a magyarhoz a világ!

Ellensége minden ember,akit lát.

 

Ha a magyar is elhagyja a magyart,

Nem lesz akkor olyan,ki vele tart,

Úgy eltűnik mint az égrűl a csillag,

Ha a sötét felhők reáborulnak.

 

Föl,székely,föl,közös az ellenségünk,

Tinektek is az árt,aki minékünk,

Az vert vasra titeket,aki minket,

Együtt törjük szét a közös bilincset!

 

Mert végtére szabadokká kell lennünk,

Hadd legyen az egész világ ellenünk!

Bennünket az még kétségbe ne ejtsen,

Hisz velünk van az igazság s az isten.

 

Mutassuk meg a magyar nem olyasmi,

Mint a gyertya,mit el lehet oltani,

A magyarnak élnie kell örökké,

És nem szabad rabnak lennie többé!

 

Föl székely,nézz szembe az ellenséggel,

Ki néz vele szembe ha nem a székely?

Hisz a székely ősapja volt Attila,

Kit úgy híttak,hogy az isten ostora!

 

Hiába,Bécs,hiába van gazságod,

Küldheted ránk a rácot,a horvátot,

Állani fog,állani fog Magyarhon,

Élni fogunk,élni fogunk szabadon!