Az utolsó prófécia

 

Szikrázó meteor, kavargó förgeteg,

A hideg szél csontodig hatol,

Körbefon, eltemet.

 

Csillag villan a horizonton,

Reményt ad az embereknek,

De a fény elhal, csak romlás jön,

Teret adva a rémületnek.

 

Messzi földekről, több harcos

Érkezik, majd hullik el a porban,

S keresztre feszítve állnak,

Az út mentén sorban.

 

Mikor már közelinek látszik a vég,

S a rettenetek a kapuban tombolnak,

Megérkezik majd a Vándor,

Kiről az ősi próféciák szólnak.

 

A Lángoló Pokol félni fogja nevét,

Angyalok kísérik majd útján;

Segíteni fogja Őt,

Ki nem változtathat a sorsán.

 

Bevégeztetik a világ, nem is oly soká',

Mikor felperzselve állnak a mezők,

S jó szomszéd lesz a halál.

 

Életre kelnek a hullák,

Lángoló sebek tépázzák a földet,

Csillogó vértben angyalok,

Véráztatva a porba kerülnek.

 

Hamu borít majd mindent,

A világot ellepik a lángok,

Körülöttünk nem lesz élő,

A tömegben majd magányosan állunk.

 

Akkor ismét csillag villan a horizonton,

Az ítélet egy végső sikolyra késztet,

Aztán a hideg szél csontodig hatol,

Végül körbefon, s örökre eltemet...