Út a bosszúba
/Diablo3 novella/
Hatalmas rengés rázta meg a világot. A Világ-talapzatának (Worldstone) pusztulása által keltett lökéshullámok még Skovos szigetére is elérték. Azon az estén hangos nyögés, jajveszékelés hallatszott ki az egyik kis kunyhóból a dzsungel közepén lévő kis falucskában. A kunyhó előtt bőrvértbe öltözött alakok álltak lándzsákkal és íjakkal a kezükben. A kiszűrődő fény megvilágította arcukat. Amazonok voltak. A szigetcsoport vad női harcosai. Sírás hallatszott. A falu mátriárkájának lánya született, Marphézia. Marpnak nem volt könnyű élete. Kiképzése már 7 éves korában elkezdődött. Mivel ő volt a falu következő vezetője, tőle kétszer annyit követeltek meg mint másoktól. A testi kiképzésen kívül tanult a gyógynövényekről, fegyverkészítésről, vadászatról, csapdákról, mérgekről, rejtőzködésről, túlélésről, és démonokról. Az utóbbiról főként édesanyja mesélt neki, aki rengetek csatát megjárt már, sőt még a lángoló pokolból is visszatért. Kitanulta a démonok taktikáit, erősségeit, gyengeségeit.
Mire Marp 16 éves lett, akár egyedül elbánhatott volna egy tucat gyengébb démonnal is. A kiképzés folyamén ismerkedett meg Kordillal, aki a szomszéd településen élt. Körülbelül egyidősek lehettek. Testvérnek tartották egymást. Jónéhány nehéz helyzetben voltak már egymás segítségére. Egyik alkalommal mikor épp a szigetet járták Malp sikolyt hallott egy barlangból. Óvatosan bentebb lopakodtak. Sötét volt , és nyirkosság. A lelógó sztalaktitok pengeélesek voltak. A hang a barlang mélyéről érkezett, vagyis amennyire az kivehető volt a visszhangból, ugyanis a barlang szerteágazott alig 10 lépés után. Malp és Kord elindultak befelé. Elhatározták kiderítik kinek, vagy minek a sikolyát hallották. Ahogy egyre bentebb merészkedtek, furcsa hangokat kezdtek hallani a sötétben. Mintha árnyak szaladgáltak volna mellettük, de mire odanéztek volna már el is tűntek. A kiképzés során szerencsére megtanulták kezelni a félelmüket és fel voltak készülve bármire. Eltökéltek és bátrak voltak. Egy csarnokba értek. Középen máglya lobogott. Körötte koponyák és csontvázak hevertek. Egyből tudták:
- Kord! Baj van.. – suttogta Marp.
Két éve körülbelül 30 ember tünt el a környező településekről. Ezidáig senki sem tudta az okot.
Éles, idegesítő röhögés hallatszott.
- Marp!!! Mögötted!!!! – kiáltotta Kord.
A következő pillanatban már Kord lándzsája döfte át a kriling mellkasát. Egy kriling-tanya kellős közepén voltak. Ezek az apró kis démonok alig voltak nagyobbak egy kutyánál. Bőrük bordó, füleik hegyesek. Éles karmaik és fogaik voltak. Több tucat volt belőlük.
Hírtelen minden irányból lerohanták a két ifjú amazont. Egymás hátának feszülve nem tétováztak. Használták amit a sok év alatt tanultak. A második kriling Kordra támadott. Ennek sem volt sok esélye. Kord egy elegáns mozdulattal elvágta a démon torkát a dárdája hegyével. Ezután megindult a roham. A démonok vicsorogva, visszataszító röhögéshez hasonlító hanggal bukkantak elő a sötétből. Az amazonok dárdája hosszú voltak és hegyes. A legtöbb démon vagy holtan zuhant a padlóra a döfés után vagy vonyító hanggal menekült vissza a sötétbe.
De korai volt az öröm. Alig néhány szusszanatnyi időt adtak csak az amazonoknak. Ezután megkétszerezett elánnal és létszámmal támadtak a krilingek. A csata hevében a két lány elszakadt egymástól. Marp lándzsáját elragadta egy démon és a következő pillanatban felszisszent. Éles fogak martak a combjába, majd a bal karjába. Sikerült leráznia magáról a szörnyeket és sikerült a hátán lévő dobódárdát előkapnia. Ezt a fegyvert nem közelharcra találták ki, de szakavatott kézben a célnak megfelelt.
Még talpon volt és küzdött, de a karjából és a lábából patakzott a vér. Szédült… Kordi hírtelen megragadta és behúzta egy kis átjáróba. Alig volt szélesebb 1 méternél és magasságban sem volt több mint 2 méter. Nem tudták hova vezet a járat, de nem volt más választásuk. Hátrálás közben a krilingek folyamatosan ostromolták őket. Körülbelül 5 perc hátrálás után fény szűrődött be mögülük. A démonok megtorpantak. Ódzkodtak a napfénytől. Vicsorogva, dühödten nézték, ahogy a „prédáik” elmenekülnek. Néhány lépés után a két lány kiért a szabadba. Nem messze voltak Kordilla falujától. Megmenekültek…
Mire Marphézia és Kordilla 19 évesek lettek befejeződött a kiképzésük, de még várt rájuk valami. A beavatás, hogy az amazon társadalom teljes jogú tagjai lehessenek. Ekkoriban furcsa sötétség járta át Skovos szigetét. Az idősebb, tapasztaltabb harcosok az ősi démonok visszatéréséről sugdolóztak. Gyakoribbá váltak az eltűnések. Nyomasztó volt a sziget, a dzsungel. Az élet az erdőben egyre halkabb és halkabb lett. Még az állatok is féltek. Elérkezett a beavatás napja. Újhold volt. 7 új lányt avattak be aznap este. A rituálé Marphézia falujában volt megtartva. Hatalmas máglya lobogott a falu közepén. A tanács állta körbe a tüzet, élükön Marphézia anyjával Seridiával, a mátriárkával. Mind díszes talárba voltak öltözve. Elkezdődött a rituálé. A rítus alatt minden egyes jelöltnek esküt kell tennie, mely után a mátriárka felszenteli őt. Imádságok és énekek hangzottak föl. Marp belebámult a tűzbe és eszébe jutott az a nap, amikor majdnem a krilingek áldozata lett, de szerencsére barátja, testvére megmentette őt. Kordill ott állt mellette. Büszkén kihúzta magát és úgy érezte oly szoros kötelék van köztük, melyet semmi sem szakíthat szét.
Furcsa köd ereszkedett a falura. Misztikus, démoni köd volt ez. Csend lett. Csak a szuszogást lehetett hallani. Hírtelen süvítő hang… egy nyílvessző fúródott a mártiárka bal vállába. Ezután ostrom indult a falu ellen. Mindenfelől özönlöttek a különböző démonok. Voltak köztük repülő szukkubusok, fléjerek óriási késekkel, tűzet lehelő sámánok, akik feltámasztották az elesett bajtársaikat, óriási faszörnyek és még megannyi féle démon. 20 éven keresztül bujdostak, rejtőzködtek, de most… megérezték mesterük feltámadását. Tudták, itt az idő. Diablo visszatért és ők vérszomjjal lendültek harcba mindazok ellen, akik szembeszállhatnak mesterükkel.
A támadás első hulláma dárdák és nyilak közepette hullott a földre. Az amazonok sorba rendeződtek és a következő hullámot is letarolták, de a démoni seregek csak áradtak megállíthatatlanul. Közelértek… Dárdák reccsentek, pajzsok törtek, vértek repedtek. Halálhörgést, sikolyokat, kiáltásokat minden felől... A falu lakói nem adták könnyel a bőrüket. Marp és Kordi is fegyvert fogtak . Marp, anyja segítségére sietett, aki megsebzetten is úgy harcolt mint akit éppen csak megkarcoltak volna. A seb nem tünt komolynak, de a nyílvessző ami eltalálta mérgezett volt és kezdte felemészteni. Érzékei eltompultak. A mátriárka egyik csapásával még 3 démont küldött vissza a lángoló pokolba, azonban pillanatokkal ezután egy óriási kés hatolt át a testén. Hátba döfték… A mátriárkának még volt annyi ereje hogy lányára nézzen és annyit mondjon neki.
Ezután holtan a porba esett. Marphézia vérszomjtól fűtve lángolt. Eluralkodott rajta a düh és a gyűlölet. A démonok közé vetette magát. Amelyik megölte az anyját, annak egy az egyben levágta a fejét a kardjával. Dobódárdáit egymás után dobta mérnöki precizitással. Az egyik dárda egyszerre két démont döfött át. Körülötte tombolt a csata. Démonok és amazonok egyaránt hullottak. Úgy tűnt a démonok áradatának sosem lesz vége. Kordill egy kis csoportban harcolt a démonokkal alig 10 lépésnyire Marptól. Hírtelen sikolyok hallatszottak abból az irányból. Marp nem tudott odanézni, mert épp 3 ellenséggel küzdött, de megismerte a hangot. A hangot mely oly sokszor vigasztalta már és oly sokat jelentett neki. Kordillt egy faszörnyeteg zúzta halálra.. A démonok bömböltek körülötte. Szaporán kapkodta a levegőt. Már csak alig néhány amazon maradt talpon ekkorra. Kiszorultak a faluból, és egyre kintebb harcoltak. A csata elhúzódott, már majdnem 1 órája tartott. Marp kimerült volt és tudta már nem sokáig bírja szusszal. A megmaradt amazonok sorra estek el körülötte. Tudta, ha ottmarad, meghal. Habár dühe és bosszúvágya marasztalta volna hogy minél több démont vigyen magával a halálba, esze és túlélési ösztöne erősebbnek bizonyult. Még levágott néhány fléjert, majd futásnak eredt… Futott, míg lába vitte. Mikor elhalkult a csata és a démonok zaja mögötte leült egy fa tövébe. Zihált… Először nem is tudta felfogni a történteket, majd könny csordult ki a szeméből. Elvesztette édesanyját, és legjobb barátját, testvérét Kordillt.
Ezután a kimerültségtől álomba merült. Álmában Kordit látta. Egy régi emléket, ahogy az egy próba után, ami nem sikerült neki próbálja felvidítani és lelket önteni belé:
Ezután az álom megváltozott. Démoni hordákat látott. Egy óriási csatateret, ahol a Menny és Pokol végtelennek tűnő légiói csaptak össze. Ádáz csata dúlt. Hírtelen egy mély tiszteletet parancsoló hangot hallott a fejében.
Marphézia mikor felébredt, valahogy könnyebbnek érezte magát. Valahogy mintha megszabadult volna a földi lét béklyóitól. Elhatározta, hogy északra megy, ahogy a hang parancsolta neki álmában és megkeresi azt a Deckard Caint, akárki is legyen az. Elhatározta, hogy útja során vadászni fog a démonokra és megbosszulja szerettei halálát. Elhatározta, hogy Démon Vadász lesz…
írta: Popak