Barbár.
-És legyőztem Baal-t, viszhangzik a sötét kis kocsma ahol épp kalandorunk mulatja idejét. Még így 5 év elteltével is annak a bizonyos napnak mindenki csodájára jár. A történetnek, mely megváltoztatott mindent. Bár már a környék összes lakója hallotta vagy 100-szor, de soha senkise szólt közbe, ha elkezdtem mesélni.
(Bár ki is , mert volna, hisz én győztem le a nagy 3-at). Újabb kalandokat keresve 5 év pihenő után magam mögött hagytam kis poros falumat.Éreztem az ereimben felgyülemlő adrenalint, hogy újra nagy kihívások elé álljak. Hallottam, hogy Kurastban megint valami nincs rendjén Ormus üzent.
Felkerestem hát Meshif országos cimborámat és útba vettük Kurast-ot. Rég nem láttam az öreget, de még mindig ugyanaz a kicsit mogorva , de barátságos ember volt. Egyből újabb tárgyak után érdeklődött a gyűjteményébe, ezt a jó szokását nem felejtette el (de én sem) így vittem neki egy ezüst szobrocskát amelyet még a kocsmában bizzniss-eltem egy hozzám hasonló kalandorral (persze én jól jártam, mert csak a történetemet kellett elmesélnem neki cserébe!).
A hajón Meshif barátommal kicsit eliszogattunk (na jó nem is kicsit, de barbár vérem bírja a pokol vizét) így maradjunk annyiban Meshif a hajó padlóján kötött ki és nekem kellett a hajót kormányoznom. Reggelre elértük Kurast-ot, így 5 év után még mindig csodálatos volt a táj. Elköszöntem Meshif-től, mert újabb szállítmánya lesz ,azt mondta Jerhyn örömlányait kell elszállítania (irigyeltem is megmondom őszintén, jobban mulattuk volna az időt a hajón ilyen lányokkal) elköszöntem tőle és útba vettem Ormus-t.
Ormus a kunyhójában étkezett éppen.
-Jajj barátom baj van, hangzott ijedt hangján. Képzeld elvettem egy fiatal nőszemélyt, még 2 éve és mit ad isten, csak kihasznált és lelépett azzal, amit a legjobban féltettem... kicsit szégyenlősen, de ki mondta az ágyékkötőmmel. Legszívesebben ott abban a minutumban lekevertem volna neki egy nagyot, de régi ismertségünkre tekintettel csak
elmosolyodtam én is. A nyomozást megkezdtem és mit ad isten hát nem a szennyesben felejtette a vén bolond amit az asszony távozása után, ezek szerint nem igen ürített...
Átadtam neki és szinte a levegőbe emelkedett örömében Ormus, megkönnyebülés látszott arcán (nekem pedig a gyomrom kavargott a vonalkódos alsónemű láttán).
Ez az egy ilyen történet amit még feltudok mutatni az eltelt 20 év alatt, amikor is Új Tristanba szólítottak. Megmondom őszintén kicsit formába kellett hoznom magam az újabb kihívásra,
mivel Kurast-ból egyenesen Jerhyn-hez mentem Lut Gholein-be és ugye tudjátok ott igencsak nagy becsben tartottak így az ágyasaim és a pokol vize kerített hatalmában (mondhatni az utóbbi időkben mármint "Lut Gholein alkoholistája" címet döngettem, na meg az ágyasokat...) De meglepődtem, hogy mikor a gonosz újra
mozgolódni kezdett mégis rám gondoltak. Pár hónap alatt egyenesbe jöttem, erőm visszatért és most itt állok Új Tristan kapujában...
A kaland ismét elkezdődött. Rettegj gonosz!