Eredeti vers:
Ady Endre
A magyar Ugaron.
Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.
Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?
Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.
Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.
Átköltött vers:
Azt a címet adtam neki, hogy Diablo földjén ha már úgyis átköltöm ,gondolom így stílusos. :-)
Elvadult tájon gázolok;
Ős, buja földön holtak,gonosz marta.
Ezt a földet sajnos ismerem,
Ez volt Tristram valaha.
Lehajlok a szürke hamuig:
E átkozott földön valami rág.
Hej, égig-nyúló holtak,
Hát nincsen itt élő láng?
Vad karmok gyűrűznek körül,
Míg a földön elejtett kardom keresem.
Régi templom felé futok,
Oda, hol remélem menedékem lelem.
Csönd van. A holtak, a madarak,
A gonosz lehúz, altat, befed.
S egy sikoltó hang suhan el,
Diablo földje felett.