„Nem elfelejtendő, hogy az új idők Westmarch-a már nem ugyanaz, mint egykoron, amikor létrejött”– mondja Deckard Cain a Book of Tyrael-ben.
Mi is jut eszünkbe Westmarch-ról, arról a helyről, ahol folytatódni fog a Diablo III története a Reaper of Souls-ban? A névadó lovagrendtől kezdve, a csodálatos építményeken és Rakkis király hódításait felidéző műemlékeken át, a hősöket idéző véres történetekig, rengeteg dologról lehet szó.
De hogyan is alapult ez az elbűvölő hely? Vagy éppen milyen okok vezettek Rakkis király egy büdös lápba való eltemetéséig, ahelyett, hogy a fényes városban temessék el? Azt mondják a jövő elő-készületére a legjobb mód a múltban való elmélyülés, úgyhogy vessünk egy pár pillantást eme legendákra, hogy megeddzük magunkat a közelgő pusztításra, és a Halál Angyala által okozott rettegésre.
A hódítás eredménye:
Közel két és fél évszázaddal ezelőtt, mikor a Zakarum erősödni kezdett, Kehjistan birodalmát számtalan gond hátráltatta. Amikor az éhínség és a betegségek miatt lázadások törtek ki, itt volt az ideje, hogy egy új hit tartsa fenn a reménység lángját a kétségbeesettek szívében. Miközben több diplomata és nemes nem nézte ezt jó szemmel, Tassara császár, ki nemrégiben tört hatalomra, rájött, hogy az Akarat (a Zakarum egyház tanításának) érvényesítésével megszilárdíthatja a hatalmát.
Rakkis felemelkedése:
Nem sokkal később a felemelkedése után, Tassara trónjáért a vetélytársak szövetkezni kezdtek, hogy ledöntsék eddig kiépített tekintélyét, mielőtt hatalma végleg megszilárdulna. Ám Tassara ezt előre látta, ezért segítségül hívta a Zakarum egyik, ha nem a legnagyobb harcosát, Rakkis-t. Rakkis hőstettei történelemkönyvekbe illőek voltak, rettenthetetlen ereje és győzelmeinek száma a korona védelme érdekében magával ragadta az egyszerű népet is.
Egy idő után népszerűsége miatt, Tassara egy veszélyforrásként tekintett a hadvezérre és úgy döntött, elküldi Rakkis-t, hirdesse a zakarum-i tanítást a nyugati tartományokban.
Ahogy Rakkis hadjárata végigsöpört a földeken, volt, hogy hadseregével túlzott ellenállásba ütközött, különösen az ivgorod-i nép és az Arreat hegyek között élő barbárok ellen. Ennek ellenére kilenc harcra képes klánt tudott bevonni zászlaja alá terjesztve ezzel a Zakarum hitét e népek kultúrájában. Ez még nagyobb erőt adott neki, hogy le tudja gyűrni a további ellenállást délen.
Rakkis hadserege egy győztes csata után (Book of Tyrael)
Lassan elkövetkezett az idő, hogy a hadvezér juttatást követeljen tetteiért cserébe. Ebből a célból igényt tartott a westmarch-i földekre, amit Tassara a hódítások tiszteletére biztosított is neki. A főváros, ami ugyanazon a néven osztozott, mint a birodalom, egy folyami kikötőként lett megalapítva Westmarch észak-nyugati részén. A tengerhez való kényelmes közelsége utat nyitott a gyors fejlődés számára, ami a mai hatalmas kereskedelmi hatalommá emelte a várost.
A város az ostrom alatt:
Westmarch több évtizeden keresztül élvezte a birodalmon belüli békét és jólétet, mivel kevesen mertek ellenszegülni a félelmetes hadsereg haragjának. Akik megtették, mint ahogy Khandura tette a balsorsú inváziójával Tristram Elsötétülése alatt, le lettek mészárolva és csak néhány túlélő maradt, akik el tudták mesélni a hatalmas vereség történetét. Kétszáz évvel Westmarch megalapítása után senki nem tudott erőszakkal a városban kárt tenni, amíg meg nem jelent Malthael, meghatározhatatlan célú pusztító szándékaival.
Ez felveti a kérdést: Miért pont Westmarch? Milyen titkok rejtőznek a város falai között, ami magát a Halál Angyalát csábította oda?
Egy titkos történet:
Általánosságban elmondható, hogyha egy hatalmas nemzetet akarunk faragni vadakból, a legkevésbé vonzó hely az új otthon megteremtésére a bűzös mocsarak környéke. Mégis Rakkis pontosan ezt az utat választotta a főváros helyének kiválasztásakor. Volt netán egy hátsó szándéka ezzel? Biztosan kellett lennie valaminek, mivel a környék később magára vonta nem is egy, hanem két független tag figyelmét az Angiris Tanácsból.
Westmarch közelében van egy bizonyos kincs, ami sokkal értékesebb bármilyen Rakkis által hadjáratai során szerzett dolognál. Megkoronázása után uralkodása nagy részét vándorlással töltötte a hatalmas kő maradványokban a szomszédos mocsár alatt. Az ő parancsára halála után ezekben a romokban helyezték örök nyugalomra. Az a szóbeszéd járta, hogy a romok többsége nem egyszerű népektől származik, hanem egy elhagyatott Nephalem város volt.
Bal: Egy kíváncsi felfedező túrája a Nephalem romok közt. Jobb: Az Angiris Tanács ülése a Black Soulstone ügyében.
Ez a hely kétségtelenül hatalmas erőt hordoz magában, ám ezen ősi folyosókból származó rejtélyeket csak néhányan tudták feltárni. Legnagyobb előnye a helynek amivel rendelkezik, hogy jelentős védelmi rendszere van a démonok és az angyalok behatolása ellen. E tulajdonság léte ez idáig titok volt, de a halandó Tyrael tudomást szerzett erről a védelmi rendszerről pont akkor, mikor a legnagyobb szükség van rá. Azt tervezte, ezt a helyet használja a Black Soulstone elrejtéséhez, hogy védelmezze mind az angyalok, mind a démonok beavatkozása ellen. A kőben lakozó Prime Evil hatalmas erejét még a High Heavens őrzése alá sem volt tanácsos helyezni ekkor.
Sajnos még maga Tyrael sem láthatta előre, hogy ki fogja kifosztani a Black Soulstone rejtekhelyét.
Mint ahogy Tyrael, Malthael is keresztülment egy átalakuláson, az új Halál általi megtestesülése adott lehetőséget neki arra, hogy akadálytalanul átlépje az elhagyatott város küszöbeit.
Westmarch jövője:
A lemészárolt lakosok élőholtakként térnek vissza Malthael seregébe, hogy teljesíteni tudják a Halál Angyalának szeszélyes tervét. Most, hogy nagyobb veszély fenyegeti a várost, mint el tudjuk képzelni, csak egy hősies Nephalem tudja megmenteni a történelmi várost a teljes pusztulástól.
Forrás:
