A karácsonyi játék során összehozott sorok, mondatok, megalkották New Tristram ünnepi történetét. Köszönjük mindenkinek, aki részt vett és valamilyen formában hozzátett a történethez. A Karácsony mindenki számára más és más meglepetést hoz. Sanctuary világának lakói az idei karácsonyt a következő történet szerint élték meg:
Az ünnep megmentői
Egy elveszett történet legendája igaz hősökről
Ez a decemberi reggel más volt, mint a többi. Rövid álmomból ismeretlen hangok zajára ébredtem. Először azt hittem csupán a képzelet játszadozik velem, de a váratlan ébredéstől még zsibbadó ösztöneim azt súgták, hogy ezek a hangok Tristram felől jönnek.
Elindultam a falu felé, ahol nem jártam már egy ideje, s rég látott cimborákkal ittunk minden este. Ahogy közeledtem felé egyre inkább azt éreztem, hogy valami különös érzés kerít hatalmába. Belülről bizsergetett valamiféle puha érzelem. Miután hónapokig úton voltam, hogy a környező vidékeket megszabadítsam az alvilág teremtményeitől, ez igazán váratlanul ért. A téli hónapok errefelé egész kellemesek szerencsére, hó nem is volt sehol egy pehely sem. Barbár létemre nem a kocsma felé vezető út volt az első gondolatom, mint mindig. Egy barátomat akartam mihamarabb meglátogatni, hogy felköszöntsem. Ez idő tájt volt születésének évfordulója. Kopogtattam az ajtaján. Az ajtó lassan, nyikorogva nyílt ki. A ház üresnek tűnt, de a kandallóban lobogott a tűz. Bementem, s látom, díszes csillagok borítanak el egy kis fenyőt, ami mellett ott aludt egy büdös goblin. Ekkor a puha érzés szertefoszlott, s előrántottam kardom, hogy lecsapjam a fejét. Léptem felé egyet, de az öreg padló halk nesze is elég volt, hogy felébredjen rá a kis csúfság. Gondoltam, akkor most kezdetét veszi egy kis hajsza, de nem így történt. A goblin csak állt ott előttem, s úgy tekintett rám, mint farkas a gazdájára, amit ezelőtt sohasem tapasztaltam. Egy perc is eltelhetett így. Amint léptem felé, majd még egyet, átbujt a lábaim között, s elrohant. A zsákjából arany szóródott ki, ezért azt gondoltam a barátomat rabolhatta ki. Ezen feldühödve egy ugrással ott teremtem előtte, s lesújtottam rá. Ebben a pillanatban köddé vált a kis dög. Talán egy átjárót használt, ami az Isten tudja hová vezethet. Az esetet követve betértem a kocsmába egy korsó nedűre, el akartam gyorsan felejteni, hogy megint rászedett egy ilyen jelentéktelen kis lény. Ahogy ültem az asztalomnál, megpillantottam egy kövér, piros ruhás alakot betérni oda. Idős lehetett, mert nagy fehér szakálla és haja volt neki. Megittam a korsóm tartalmát, s elindultam kifelé, amikor egy idős szakállas férfi rontott be a házba és szólalt meg Morgan Freeman hangján.
-“Nephalem! Ébredj gyorsan és utazz Kurast városába, ahol keresd meg Meshif-et. Információja van Diablo karácsonyellenes merényletéről!”
Egy kis Witch Doktor hátulról szemlélődött, miközben kutyái és fetishei izgatottan ugrándoztak körülötte. Lelki szemei előtt megjelent egy ismeretlen Mojo aminek Vile Hive volt a neve és egy gyönyörűen kidolgozott Emptiness gyűrű. Ekkor gondolatok sűrűjében találták magukat, nem tudták, hogy kit vagy mit látnak, de érezték, hogy egy új kaland van készülőben.
Másnap hőseink elindultak a hideg, zord, téliesre fordult időjárásban Kurast városa felé. Útközben találkoztak egy vándorárussal, akitől vettek némi potiont, méghozzá a híres Mulled Wine bájitalok egyikét. Az út hosszú és fárasztó volt, de időközben eljött a karácsony Sanctuary világába, melynek következtében és csodával határos módon a gonosz erők híréről sem hallani most egész Menedékföldén! Hisz ez a szeretet és a béke időszaka, melynek ereje elnyomni látszik a gonoszt egy kis időre!
Még az nap, valamivel később megérkeztek a mocsárral borított városba, ahol már egy ismerős várta őket. Meshif elmagyarázta nekik, hogy a küldetésük valójában nem a karácsonyellenes merényletéről szól, hanem néhány ajándék kézbesítéséről, amit még Deckard Cain hagyott hátra New Tristram lakói számára és segíteni fognak a háború után az embereknek. Az ajándékokat egy barlangban rejtette el méghozzá Ruins of Sescheron területén. Az egyetlen akadály, hogy a barlangot azóta belakták a hatalmas és félelmetes Yetik. Így félelmet nem ismerő harcosaink elindultak a romos város felé, hogy megszerezzék az ajándékokat és hogy leszámoljanak a legendás lényekkel.
Eközben Westmarch utcái a Sanctuary szerte híres Ünnepi Vásár és Mulatság után elcsendesedtek, mindenki serényen készülődött otthonában a Téli napforduló ünnepére. A város felett egy szán repült csendesen, benne egy szakállas, ősz öregember, megviselt csuhájában nézett le a városra – néhány pillanattal később öblös, rekedtes hangja a tiszta éjen át messze szállt: -Ne aggódjatok gyermekeim még visszatérek, még visszatérek! Ekkor Leah felriadt álmából, s elgondolkodott azon, hogy túl sok forralt bort fogyasztott volna, vagy tényleg elhunyt bácsikáját hallotta…
New Tristramban havazott aznap reggel, amikor feltűnt egy szán, mit egy treasure goblin húzott. Leszállt és sunyin vigyorgott. A kisváros lakói és az ott tartózkodó hősök egyből felfigyeltek a lény jöttére. A lakosok hüledezve figyelték a lényt, míg a faluban lévő hősök elővették fegyverüket.
A fagyos, köd lepte városban nem csak Leah volt az egyetlen, akinek hirtelen édes vágyódása támadt – a szitáló hópelyhek lassan egybeolvadtak a kalandorok szeme előtt, és pajzsok, nyílpuskák, kardok, soha nem látott kincsek egész armadája rajzolódott ki a leheletükből, majd amilyen hirtelen jött a látomás, el is tűnt. A goblin hangosan felkacagott és a hősök elé lépett. – Wohahaha, jihihíííí.
Ahogy elhagyták ezek a szavak a kobold száját, nyílt egy portál és huss, minden ajándékkal együtt, ami a szánon volt eltűnt. Mindenki arra gondolt, hogy nem lesz ajándék és, hogy oda az ünnep. Kadala ez idő alatt sem volt rest, összeszedte az összes ancient legendaryt ami leesett a szánról. Elszomorodva, lehangolva elkezdett minden lakó lassan-lassan hazaindulni, amikor váratlanul megérkeztek hőseink a várva várt ajándékokkal. Az öröm hatalmas volt, hisz mindenki kapott valami egyedit az öreg Caintől. Egy közös ünnepi vacsora után, ami a Slaughtered Calf Inn-ben volt megtartva, mindenki örömmel és melegséggel a szívében nyitotta ki ajándékát és fogyasztotta el megmaradt forralt borát.
