Kezdőlap Hírek Deckard Cain naplója

Deckard Cain naplója

148
0
MEGOSZTÁS

Elkészült a teljes magyar fordítása a Deckard Cain Journal-nak. Immár azok is tisztában lehetnek a játék történetének előzményeivel, akik még nem játszottak az előző részekkel. Kellemes lapozgatást. (Katt a képre!)

155-cain.jpg

UPDATE: A Tovább-ra kattintva elolvashatod a tiszta, szöveges verziót is.

Jerharan 15. napja
1265 Anno Kehjistani

Az elmúlt év eseményei hihetetlenek voltak, ez késztetett engem, hogy papírra vessem gondolataimat. Nem számít már, milyen nehezen próbáltam figyelmeztetni, a tények elkerülhetetlenek: Királyunk, Leoric megőrült, a fiát, Albrecht-et elrabolták és a westmarch-i háború folyamatos kudarcai miatt lázadás tört ki az őrök között. Mintha lenne valami kézzelfogható a levegőben. Olyan mint a…terror.

Damhar 1. napja
1265 Anno Kehjistani

Talán a régi történetek igaznak bizonyultak? Talán a bátor Horadrim és a Lángoló Poklok Fejedelmeiről szóló mesék többek, mint egy legenda, melyet még édesanyám mesélt nekem?
Sokat jelentettek számomra eme mesék bátorságról és hősiességről. Elképzeltem magam amint egy vagyok közülük: a misztikus Horadrim testvériség tagjaként zarándoklok Tal Rasha nyomdokaiban. Olyan büszke voltam, hogy én lehettem az utolsó a Horadrimból, az egyetlen, kinek a világot kell járnia amerre felüti fejét a gonosz. Oh, a fiatalság határtalan energiája.
Vajon volt valami alapja azoknak a meséknek? A történetek minden részében volt valami igazság, de senki nem volt aki egy öregember tudását, tanításait komolyan vette volna.
Valóban ennyi gonoszságot temetett volna maga alá a város? Öregedő elmém olyan élénken emlékszik eme mesékre, mint ahogy fiatalkoromban.

Damhar 12. napja
1265 Anno Kehjistani

Bolond vagyok. Ha előbb közbe lépek, ha hangot adtam volna aggodalmamnak akkor most nem halottak lennének. Farnham elkeseredettségében italba fojtotta bánatát. Lazarus, aki elvileg a Fény érseke, egy csoport falusit csábított horrorisztikus végbe annak hitében, hogy a király elveszett fiát keresik. Lazarus lenne a fő mozgatórugója a falut megszálló gonosznak vagy ő csupán egy gyalog a sakktáblán?
Hosszúak az éjjelek és ahogy ülök és hallom a pokoli hangokat a katedrális mélyéről, úgy kezd előttem kitisztulni az ösvény, melyet be kell járnom. Visszatértem az írásaimhoz. Meg kell, hogy találjam bennük a választ, mely megadhatja a gonosz elpusztításának útját.

Damhar 20. napja
1265 Anno Kehjistani

Minden egyes szörnyűség több városbelit taszított a feledésbe. Mostmár csak néhányan maradtunk: Griswold, Pepin, Odgen, Farnham a szerencsétlen Wirt és természetesen a becsületes Gillian. Van még valaki, ki akkor jött, mikor mások feledésbe merültek. Nem tudom mit kezdjek Adriával, aki nyíltan is boszorkánynak vallja magát. Minden fajta mágiában jártas, jobban mint én. Vajon miért jött pont ezekben a szörnyű időkben? Úgy érzem valami nem stimmel vele.

Damhar 27. napja
1265 Anno Kehjistani

Minden hajnal új kalandorokat hoz közénk, de hősnek még egyiket sem lehet nevezni. Időm nagy részét még mindig régi írások tanulmányozásával töltöm, válaszokat keresve. Ha csak én vehetem komolyan őket, nem szabad oly könnyen lemondanom róluk.

Ratham 1. napja
1265 Anno Kehjistani

Végül egy kalandor kitűnt a többi közül. Egy kemény, csendes utazó, ki nyugalmat és öntudatosságot sugárzott, ezzel elbátortalanítva a többieket, kiket csupán csak a kincsek fosztogatása érdekelt. Úgy éreztem meg kell ismernem ezt a hőst, eme kószát. Így hát feltártam előtte a történetemet és megosztottam vele tudásom. Remélem ennyi elég lesz.

Ratham 21. napja
1265 Anno Kehjistani

Egy ideje már gyanítottam, hogy a gonosz igazi természete a félelmeinkből fakad, túl szörnyű volt, hogy bevalljam az igazságot, de most már nem tagadhatom meg a választ: A Terror Sötét Ura, Diablo maga, ki gyötör bennünket.
Ma az aljas Lazarus pálcáját hozták el nekem, s gyanúm beigazolódott. Mostmár semmi kétség, ő volt az egyik, aki elrabolta Albrechtet és talán ő volt, aki kiszabadította Diablot ősi börtönéből. Ki tudja milyen további árulásra készül még? Szerencsére gyanítom, hogy Lazarus már nem fog sokáig az élők sorában lakozni, mivel bajnokunknak is lesz hozzá egy-két keresetlen szava.

Esunar 6. napja
1265 Anno Kehjistani

Egy kisgyermek halálsikolyával álmodtam ma éjjel. A mélyből tört fel, szilánkokra törte a rozoga katedrális üvegablakait. Ahogy kezdtem felébredni nyilvánvalóvá vált, hogy ez Diablo szörnyű halálsikolya volt. Képtelen voltam ismét álomba szenderedni, köszönhetően a felkavaró kiáltásnak, így kimerészkedtem a szabadba és vártam a harcos visszatértét. Végül felbukkant, testét részben saját, részben ellenségei vére borította. Nagyon megkönnyebbültem, hogy túlélte a megpróbáltatásokat, és hogy ezek a szörnyű események most már a múlt szörnyű emlékei csupán. Zavaros elmém azt súgja, hogy mindez elkerülhető lett volna, ha nem utasítom el oly könnyedén az örökségem.

Esunar 18. napja
1265 Anno Kehjistani

Tristramot sohase láttam még ily kirobbanó örömben, mint a Diablo legyőzése óta eltelt néhány hétben. A város csendes, tűnődő hőse, kit büszkén nevezek barátomnak, szerényen viselte ezeket az ünnepségeket. Most már világos számomra, hogy a sebek, melyeket a templom mélyén szerzett, sokkal mélyebbek, mint amelyek a testét borítják, s talán örökre megváltoztatták. Felajánlottam neki tanácsaimat, de ő továbbra is tartózkodó maradt. Az idő, talán csak is az képes már begyógyítani e sebeket.

Esunar 20. napja
1265 Anno Kehjistani

Hogy lehettem ennyire vak? Azt hittem, hogy barátom melankóliája, azoknak a szörnyűségekre adott természetes reakciója volt, melyeket átélt. Hogy nem vehettem észre, hogy magában hordozta Diablo valódi lényét. Néhány hét tűnődés után, egy éjjel kisurrant, és elhagyta a várost. Talán kelet felé indult, s elég gyakran kiáltozva ébredt, főleg azokban a napokban, hogy győzelmet aratott a Terror Ura felett.
Nem sokkal azután, hogy itt hagyott minket, undorító, alávaló démonok támadták meg és égettek porig városunkat. Nem kíméltek senkit és semmit, a nők és gyermekek nem nyughatnak a sírboltok mélyén. Ehelyett újraélesztették őket, mint hátborzongató élőhalottakat.
Ám Griswold, ki hűségesen felfegyverezte az egyetlen embert, kit barátomnak neveztem küzdelmei során, szenvedte el a legnagyobb gyötrelmeket, megrontott, démoni szolgává vált, örökké emberi húst kívánva. Ez nem egyszerűen őrültség. Ez nem kevesebb, mint a Terror Urának birtokában lenni. A bolond, ki azt hitte, megfékezheti Diablo gonoszságát. Vakmerő magabiztosságért drágán megfizettünk. Most itt ülök bezárva, pokoli sikolyoktól és tűztől körbezárva, s várom végzetem beteljesülését.

Kathon 2. napja
1266 Anno Kehjistani

Bár régen feladtam a reményt, és átadtam magam elkerülhetetlen végzetemnek, ma megtörtént a lehetetlen. Megmentettek. Hősök jöttek Khandurasba, hogy harcoljanak a fertőzés ellen, melyet az ember, kit én a Sötét Vándornak nevezek, szabadított e vidékre. Régóta elindult ismeretlen küldetését teljesíteni, de ők addig nem követhetik, míg le nem győzik Andarielt, a hitvány démont, ki elzárja az egyetlen ösvényt kelet felé. Úgy döntöttem csatlakozom hozzájuk, abban a reményben, hogy ősi tudásom segítségükre lesz.

Kathon 28. napja
1266 Anno Kehjistani

Hatalmas megkönnyebbülés fogott el mindnyájunkat hosszú és fárasztó sivatagi utazásunk végén, hisz végre megérkeztünk Lut Gholein városába. Habár senkinek sem mondtam el, Diablo érzései bennem is mély nyomokat hagyott. Éjszaka rendszeresen felébredek, szentségtelen látomásoktól szenvedve, melyekben az otthonom pusztulását, az esetlen emberek lemészárlását, és a sötét, pokoli elkövetők föld alól feltörő visszhangját ábrázolják. Remélem, idővel a látomások elmúlnak, de félek, hogy soha nem szabadulok tőlük.
Beszéltem a városlakókkal a korábbi barátom hollétét illetően, de megszerzett információ elég kevésnek tűnik. Azonban sikerült annyit megtudnunk, hogy nem egyedül utazik, társa is van, kit Mariusnak neveznek. Csak csodálkozni tudok, vajon mi lehet a szerepe ebben az egészben.

Solmoneth 11. napja
1266 Anno Kehjistani

Elkéstünk. Társaim követték a Sötét Vándor nyomait Tal Rasha síremlékébe, hogy szembeszálljanak Duriellel, a démonnal. Baal lélekkövét azonban sehol sem találtuk. Feltételezzük, hogy Baal ismét szabad, s a Sötét Vándorral együtt Travincalba indult, hogy kiszabadítsák testvérüket, Mephistot. Ez semmiképpen sem történhet meg.

Montaht 1. napja
1266 Anno Kehjistani

Ma szemtanúja lehettem annak, mivé vált az az ember, ki egykor mindent feláldozott értünk, hogy megmentsen a Terror Urától. Itt, a  Kurast körüli dzsungelek mélyén pillantottuk meg először a Sötét Vándort. Elszomorít, hogy egy ilyen rendíthetetlen és nemes harcos jelentéktelennek bizonyult a Terror Urának megrontó befolyásával szemben. Visszasírom azt, ami egykor volt, de már átkozom, hogy önteltsége erre az ösvényre vezette, fájdalmat és halált hozva világunkra.
Mephisto feltámasztása világunkban rövidre sikeredett, társaim megfigyelték. Szörnyűségeken verekedték át magukat, alig tudom elhinni, hogy legyőzték és megszerezték Lélekkövét. Lesújtó hírekkel is szolgáltak, a Vándor nincs többé. Emberi mivolta teljesen megsemmisült, Diablo teljesen átvette az uralmat az elméje, a teste és a lelke fölött. Szerencsére sikeresen visszaűzték tüzes otthonába, s megosztották velem, hogy a Lángoló Poklok elleni támadásra készülnek, hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek nyomorult életének. Nem tudok csatlakozni hozzájuk, így sok szerencsét kívántam nekik.

Ostara 4. napja
1266 Anno Kehjistani

Diablo meghalt. Régi vágyam teljesült, hogy ezeket a szavakat hallhattam végre, így  most már egy kis öröm tölti meg szívemet. Híreket kaptunk, hogy egy démoni sereg az Arreat-hegy felé menetel. Nem kétséges, ez Baal műve. A dagállyal észak felé észak felé vettük az irányt. Áldásainkkal el kell számolnunk: Mephisto és Diablo Lélekkövét a Pokoli Kohóban megsemmisítették. Már csak egy maradt hátra.

Vasan 2. napja
1266 Anno Kehjistani

Az északi hegyek hidege vén és kimerült csontjaimig hatol. Baal hadserege menedékünktől, Harrogath-tól a csúcsig az összes hágót ellenőrzése alatt tartja. A társaim becsülete, ereje és felajánlása még mindig ámulatba ejt. Dacolnak a démonokkal és a hóval, hogy magával, Baal-al is szembeszálljanak. Árulás híre terjed a városban. Most azonban nem szabad késlekednünk.

Vasan 10. napja
1266 Anno Kehjistani

Úgy tűnik el vagyunk átkozva. Még a győzelemben is szembe kell néznünk a kudarccal. Bár a hősök elpusztították Baalt, Tyrael angyal siralmas hírekkel szolgált. Egy nagyhatalmú tárgyat, melyet Világgkőnek nevezett, melyet titokban a hegy csúcsának belsejében őriztek, Baal gonoszsága megfertőzött. Úgy gondolja, hogy az egyetlen lehetséges megoldás, ha elpusztítja. Elég keveset tudok erről a Világkőről, és a benne rejlő hatalmas erőkből, de csak találgatni tudok mi lesz a következménye tettünknek, milyen sebeket okozunk ezzel a világnak, amikről nem is tudunk. Imádkozom, hogy Tyrael a helyes döntést hozza meg.

A fordítást készítette:
Minya Gábor (Darc1n)
Borbás János (Professor J)