Kezdőlap Hírek Démonvadász

Démonvadász

6
0
MEGOSZTÁS

Abd al-Hazir tollából (35. bejegyzés)

Pont most tértem vissza hosszú utamból a fagyott pusztaság néven elhíresült Dreadlands földjéről, ami egykor oly gyönyörű hely volt, mára már azonban a történelmi balsors ezt örökre megváltoztatta. Most nincs nyoma egyetlen élőlénynek sem, csak a sivár táj és a lerombolt városok képe maradt hátra. Egyik éjjel Bronn nevű település felé vettem az irányt, s amikor odaértem egy addig soha nem látott pusztító jelenet fogadott. Éreztem, hogy menekülnöm kéne, de a kíváncsiságom hajtott előre. A legtöbb épület rommá égett, csak a szenes gerendák adták jelét, hogy hol álltak korábban. A sok hamutól szó szerint megfulladt a tüdőm. Mindenütt tetemeket lehetett látni, melyeket megcsonkítottak, vagy csak félig fogyasztottak el. A város teljesen elhagyatott volt.

Legalábbis azt hittem…

Az egyik még éppen álló épületben, a fogadó romjaiból szürke bőrű teremtmények törtek ki miközben pokoli nyelven kiabáltak. Torz alakú hústömegeik alatt inas izmaik feszülten várták a harc kezdetét. Tehetetlenül álltam vérbe fagyva, amint megláttam őket közeledni. Az egyik szörnyeteg a csuklyámnál fogva fölemelt a földtől és karmaival átvágta a ruhámat s vele együtt a bőrömet is. Arcomon éreztem a forró leheletét, és annak a rothadó hústól bűzlő szagát is. Szélesre tátott szájában éles fogait a megsárgult vér mocskolta be. Tudjátok kedves olvasóim akkor a legnagyobb szégyennek hangom elvesztését tartottam, ugyanis akkor már senki más nem tájékoztatna világunk csodáiról.

Egy éles hang süvített el a fülemnél. Egy számszeríjből kilőtt nyílvessző volt az, ami egyenesen a démon szemét találta el. A kifröccsenő forró vér teljesen beterítette arcomat. Embertelen hangon elkezdett üvölteni a fájdalomtól, félredobott majd megmarkolta a célba talált nyílvesszőt. A többi lény megvizsgálta az észrevétlen támadót, de nálam ez a pillanat kimaradt. A földről körbenéztem, hogy rájöjjek melyik irányból jöhetett az a bizonyos lövés.

Az volt az első pillanat, hogy megpillantottam a démonvadászt.

A lány nem lehetett több mint húsz éves. Kilépett a lenyugvó nap árnyékából és egy pillanatot sem vesztegetett el a többi támadóm elintézésében. Két számszeríjából mágikusan izzó, lángoló nyílakat lőtt ki ívesen a fejem fölött, amelyek teljesen beterítették a böszme nagy szörnyetegeket. Minden egyes lövés eltalált egy szarvas démont, többeknek ezzel halálos sérülést szerezve. A szemem sarkából több vadállatot is láttam, akik hátulról osontak a vadász felé. Próbáltam figyelmeztetni, de semmilyen hang nem jött ki torkomból. Nem kellett aggódnom, hisz mindenről tudomása volt. A vadász belenyúlt az övébe és három különleges fémgömböt dobott az útjukba. Amint a szörnyek lenéztek a földre, a szerkezet rögvest működésbe lépett. Robbanását fény és tűz követte, amely letaglózta őket. Ez pont elég időt adott neki ahhoz, hogy körbevegye és egyesével a másvilágra küldje őket. Vett egy utolsó szempillantást a városról, hogy meggyőződjön arról, hogy elmúlt-e a veszély, majd előlépett és szomorúan csóválta a fejét. Mély csalódottság ült ki az arcára, ahogy visszahelyezte oldalára a számszeríjakat, ami köpenye ráncait igyekezett elrejteni.

“Nincsenek túlélők.” – mondta keserűen.

Ők magukat démonvadászoknak hívják. Csak megszállott, kemény harcosokból állnak, akik egy dologra esküdtek fel: elpusztítani az Égő Pokol teremtményeit. Számuk több százra tehető, otthonukat Dreadland földje biztosítja számukra. Itt a megélhetés biztonsága mellett a harcban való edzettségüket könnyedén fejleszthetik, anélkül, hogy bármelyik nemzet közelebb merészkedne hozzájuk. Mind emellett képesek elhagyni otthonukat, bejárni a fél világot csak, hogy pokolfajzatokat üldözzenek. Minden egyes démonvadászban ott lapul valamiféle erő, ami ellenállóvá teszi őket a démonoktól, így kevésbé válhatnak megszállottá. Ezt az erőt képzik nap, mint nap, hogy ezáltal még immunisabbá váljanak a fertővel szemben, amit fegyverként használnak fel a démonok ellen. Azonban nem csak küldetéstudatuk és egyedi képességük köti össze a démonvadászokat.

Azon az éjjel a lány mesélt nekem az életéről. Már gyerekkorában démonok szállták meg városát. A saját szemével kellett végignéznie, ahogy a gonosz teremtmények lerombolják otthonát s felégetik az egész várost. Mindenkit meggyilkoltak, akit csak ismert, s mindenkit elveszített, akit valaha is szeretett. Neki is azon a napon kellett volna meghalnia szeretteivel együtt, de ő elmenekült s napokig bujkált a démonok elől, míg végül egy démonvadász talált rá, aki meglátta benne a harci szellemet, így befogadta maguk közé. Szinte mindenkiből így lett démonvadász.

A démonvadászok csupán túlélők, akik a bosszúra esküdtek fel…

Forrás: