Abd al-Hazir írásaiból; 39. feljegyzés
…valami borzasztóan gonosz. Félelem a levegőben; érzem.. Csupán néhány napja hagytam el Tristramot, amikor megpillantottam egy sikító lánglabdát mely az égbolton hasított keresztül. Miután szemtanúja voltam a balsors eme előjelének, már tudtam, hogy utam során valami hátborzongató dolog ér majd. A rettenet a megcsonkított harcos képében jelent meg. Alig-alig bírta kinyögni mi volt az az elátkozott szörnyűség, mely testét elcsúfította és az élet minden jelét elűzte belőle. Suttogva nevezte meg gyilkosát, az Unburied-et.
Hónapokkal ezelőtt mikor az élőholtak rontásáról írtam, ami a földjeinket szennyezi, a legsúlyosabb veszélynek véltem őket. De mindez semmi az ismeretlen szörnyszülötthöz képest, melyet a felismerhetetlenségig marcangolt szerzet írt le nekem.
A vándorember korábban őrként állta meg a helyét. Egy átlagos napon kíváncsian követte az egyik züllött elmét, miközben az tébolyultan ásott ki valamit a földből. Az ilyen zavarodott alakokból egyre többet látni ezekben a sötét időkben. Nem is furcsállta ezt a dolgot, továbbra is figyelte az elmebajos kapirgálását. Majd minden előjel nélkül bekövetkezett a horror; egy hátborzongató behemót bukkant elő a földből. A haldokló így jellemezte a szörnyet: egy undorító többfejű teremtés, melynek nyáladzó szájából tépőfogak vicsorognak felénk. Dagadt testéből rothadt hullák lógnak ki, a dögszagot csalva orrunk alá. A szerencse vele tartott aznap, de mikor később visszatért több férfival, hogy végezzenek a torzszülöttel, bekövetkezett, amitől rettegtek. A bestia addigra már túl veszedelmes volt, hasztalanná vált minden ellene irányuló erőfeszítésük. Bátran küzdöttek az utolsó szálig, feláldozva magukat, hogy a szörny dühöngése ne lépje túl földjeik határait, megmentve ki tudja hány ártatlan életet. A megcsonkított ember volt az utolsó túlélő a harcosok közül, és mielőtt örökre lehunyta a szemét, büszkén állította, hogy végeztek az ocsmány élőholt teremtéssel.
Ezeket a sírgödrökből előmászó förtelmes lényeket az emberi szenvedés táplálja. Ahol a hullák durván, rendezetlenül egymásra vannak hányva, az Unburied testet ölthet. Nem tudhatom, de azon tűnődök, hogy ez az emberi kegyetlenség egyfajta büntetése lehet, a halott utazó, és a mi számunkra is… De mégis mi teszi lehetővé ezeket a szörnyű dolgokat? Mi élteti őket? Miért lesznek ennyire rémisztően különbözők a zombiktól vagy a csontvázaktól?
Bizonyos napokon valóban azt érzem, hogy az emberiség végzetét kézben kellene tartani. A mi világunk most is otthont biztosít számos zavaró és nyugtalanító teremtésnek. Mégis úgy tűnik, hogy minden hajnal újabbnál újabb szerencsétlenséget rejt, melyet földi halandóként kell elszenvednünk. A sötétség közeleg barátaim, hallgassatok szavamra.
 |
 |
 |
(A teljes cikk olvasható a Wikin is)
